Iratértékelés, illetékesség
Koltai Gábor: A fővárosi oktatási-nevelési szervek maradandó értékű iratainak feltárása és gyűjtése I. Levéltári Szemle, 70. (2020) 4. 31-51.
36 Levéltári Szemle 70. évf . Levéltári értékhatár-vizsgálatok, iratbegyűjtések Az ötvenes évek elején megvalósított kampányszerű iratselejtezések az oktatási-nevelési intézmények irattári anyagát is érintették. A korábban már jelzett miniszteri utasítások mellékleteit képező ügykörjegyzékek ugyan leginkább a „munkás- és parasztmozgalmi” szempontokat vették figyelembe, de fontos érdemük, hogy teljességre törekedve sorolták fel a korszakban az intézményeknél keletkezett irattípusokat. A levéltárak ugyan nem voltak felkészülve a tömeges iratátvételekre, de nem nagyon volt ekkoriban más választásuk. Ennek a kényszernek később nagy haszna lett a fővárosi iskolai anyag fennmaradása szempontjából. 12 A majd’ mindent megőrzés, illetve az átvételre kötelezettség okozta problémákra a levéltáros szakma az értékhatár-megállapításokkal reagált, amelyek az egyes szerveket aszerint minősítették, hogy kell-e a levéltáraknak foglalkozniuk ezek irataival (értékhatár felettiek) vagy sem (alattiak). Egy 1957-es LOK-utasítás egységesen értékhatár alattinak minősítette az óvodákat az oktatás területéről.13 Az általános és középiskolák dokumentumai közül bizonyos irattípusok fennmaradását javasolták (értekezleti jegyzőkönyvek, szervezeti változásra vonatkozó iratok, anya- és törzskönyvek, szakfelügyelői iratok), a többit viszont kivétel nélkül selejtezhetőnek ítélték. Mindez erős összeütközésben állt a korabeli selejtezési ügykörjegyzékek előírásaival. Csak bizonyos esetekben javasolták néhány iskola irattárának minta gyanánt teljes egészében történő megőrzését (nagy múltú, speciális oktatási metódusú iskola stb.). Az 1960-as értékhatár-vizsgálatnál az óvodák mellett a diákotthonok is kivétel nélkül az értékhatár alattinak minősített kategóriába kerültek. 14 Az 1969. évi 27. sz. tvr. és végrehajtási utasításai, majd a szakági szabályozások már az iratkezelési szabályzatok és a minta irattári tervek mentén kezelték az iratmegőrzés és az iratértékelés problémáját. Immár nem a selejtezéskor válogatták szét a megőrzendő és a selejtezendő iratokat, hanem – legalábbis elméletben – a szerv (központi) irattárába leadáskor kellett a megfelelő őrzési időt biztosító tételszám alá besorolni az ügyiratokat. Egy 1973-as levéltár-igazgatói értekezlet nyomán elvégzett értékhatár-vizsgálat az oktatási szervek vonatkozásában feltétlenül értékhatár felettinek ítélte a középiskolákat és a középfokú szakiskolákat.15 Az óvodákat továbbra is egységesen mini -12 Lásd erről: Herczeg , 1970 . 13 A LOK utasítása a minimális levéltári értékhatár alá eső irattárak kérdéseinek szabályozásáról, 1957. február 27. https://library.hungaricana.hu/hu/view/LeveltariKorpusz_03_IratkezelesFelugyelete_1_ Illetekesseg/?pg=15&layout=s (A letöltés ideje: 2020. augusztus 30.). 14 A Levéltári Osztály utasítása levéltári értékminimum megállapítására, 1960. május 30. https: // library.hungaricana.hu/hu/view/LeveltariKorpusz_03_IratkezelesFelugyelete_1_Illetekesseg/?pg =19&layout=s (A letöltés ideje: 2020. augusztus 30.). 15 Irányelvek a levéltárak számára az illetékességi körükbe tartozó szervek, illetőleg az általuk 1950–1970 Koltai Gábor
