Iratértékelés, illetékesség
Zámbó István: A budapesti jogszolgáltatási szervek iratselejtezési gyakorlatának változásai. II. rész. Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. 21-37.
Zámbó István 28 hogy ez az útmutató „kizárólag a levéltári anyag megőrzésének biztosítására irányul” jelezve, hogy nem érinti a selejtezési rendelet által védett ügyviteli érdekeket. 26 A beszámolókkal szemben a tapasztalat azt mutatja, hogy az útmutatók szempontjait nem használták következetesen. Ez derül ki például egy, a Budapesti V. Kerületi Bírósághoz 1954-ben érkezett megkeresésből, amikor egy 1946-ban indult, továbbá egy 1957-es megkeresés során szintén egy 1946-os holttá nyilvánítási végzést kértek a bíróságtól, amelyeket az nem tudott teljesíteni, mert – mint azt az 1954-es megkereséshez írták válaszul – az „ügy iratai tévedésből ki lettek selejtezve”. Pedig a vonatkozó útmutató A) pontjába tartozó, tehát a feltétlenül megőrzendő iratok 13. pontjában szerepel a holttá nyilvánítási végzés. 27 A Magyar Munkásmozgalmi Intézet és az ÁVH bekapcsolódása a bírósági iratválogatásokba Bizonyos tárgyi szempontok szerint iratokat kiemelni az eredeti irattári rendből 1948. előtt nem volt általános levéltári gyakorlat. Az igazságügyminiszter 1948. február 9-én kiadott rendeletében a tömeges selejtezések alól mentesítette az 1918–1919. évi „forradalmi bűncselekményekre” vonatkozó iratokat. A rendelet egyben utasította a Budapesti Ítélőtáblát, hogy a felügyelete alatt álló bíróságoknál mérje fel: van-e selejtezés alá vonva az említett évkörből büntetőügy. Ha van, akkor azokat a Magyar Nemzeti Múzeum irattárába rendelte átadni.28 Ezt még 1948 augusztusában úgy módosították, hogy a „történelmi kutatás céljára összegyűjtött” iratanyagot a selejtezést követően mégsem kell elküldeni az Magyar Nemzeti Múzeumnak, azonban a bíróság irattárában elkülönítve kell megőrizni.29 Ez a próbálkozás előrevetítette azokat az iratválogatásokat, amelyeket később a Magyar Munkásmozgalmi Intézet (továbbiakban: MMI) munkatársai végeztek. Fára József levéltáros is részt vett azon a belügyminisztériumi értekezleten 1952 februárjában, amelyen Csillag Pál, az MMI munkatársa bejelentette, hogy a Magyar Dolgozók Pártja szerveként a Magyar Munkásmozgalmi Intézet a „Párt történetének a megírásához iratokat gyűjt egybe, és ehhez kérik az összes minisztériumok [!] és szervek segítségét”, továbbá jelezte, hogy az MMI minden nagyobb irattár selejtezésébe bekapcsolódik, s a selejtezésekről személyesen őt kell értesíteni. Csillag Pál kérte, hogy a lehető legkisebb megőrzési időt állapítsák meg az iratokra, továbbá azt, hogy minden tárca állítson öszsze egy pótutasítást, amely lehetővé teszi az MMI-nek, hogy iratokat válogasson és begyűjtsön. Fára – jól sejtve, hogy ez a válogatás elkerülhetetlenül be fog következni, ezért helyesen – azt javasolta, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani erre az ügyre az 26 Lásd Levéltári Korpusz http://library.hungaricana.hu/hu/view/LeveltariKorpusz_03_IratkezelesFelugyelete_4_ IrattariSelejtezes_2/?pg=6&. 27 BFL VII.12.b 582051/1946. Levelezés kiselejtezett holttányilvánítási tárgyában. 5431/1946. Rosenbaum Mihály holttá nyilvánítási ügye. 28 BFL VII.1.a El.1948.I.A.13/10.sz., 16.043/1948. I.M.VIII.sz. 29 BFL VII.1.a El.1948.I.A.13/14.sz., 84.916/1948. I.M.VIII.sz.
