Iratértékelés, illetékesség
Zámbó István: A budapesti jogszolgáltatási szervek iratselejtezési gyakorlatának változásai. II. rész. Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. 21-37.
A budapesti jogszolgáltatási szervek iratselejtezési gyakorlatának változásai 29 iratanyag egységének megőrzése végett, pontosan dokumentálva azt, hogy az MMI által kiválogatott „iratok hová lettek” és mindennek „minél feltűnőbb nyoma legyen”.30 Az MMI által bejelentett igénynek megfelelően az Igazságügyminisztérium Bírósági Főosztálya 1952. május 23-án kelt rendeletével leállította a 9.500/1951. IM rendelet alapján folyó selejtezéseket egy új selejtezési utasítás kibocsátásáig,31 amely „az igazságügyi hatóságok és hivatalok iratanyagának selejtezésére vonatkozó rendelkezések kiegészítéséről” szóló 958/1952. IM utasítás formájában jelent meg.32 Az utasítás lehetővé tette az MMI-nek, hogy munkatársai kutatóselejtezéseket végezzenek az igazságügyi szervek irattáraiban. Az utasítás a rendelet kiegészítését jelentette, vagyis a már meglévő útmutatók a továbbiakban is érvényesek maradtak, de immár új szempontokat is figyelembe kellett venni a selejtezésekkor. Az utasítás előírásai alapján a selejtezést az MMI és a LOK képviselőjének bevonásával kellett végrehajtani. Az előírás az iratanyagot továbbá négy csoportba osztotta: 1. hivatali célból megtartandó iratok, amelyeknek az őrzési ideje még nem járt le; 2. az előbbi csoportba nem tartozó, az MMI részére átadandó iratok; 3. az előbbi két csoportba nem tartozó, tudományos, történeti jelentőségű, levéltári szempontból értékes iratok; 4. kiselejtezhető iratok. A selejtezésről jegyzőkönyvet kellett készíteni, amely minimális tartalmat írt elő: iratcsoport megjelölését és a kiselejtezett iratok darabszámát. A jegyzőkönyvhöz csatolni kellett az MMI részére átadott iratok jegyzékét is.33 A Munkásmozgalmi Intézet részére átadandó iratokról és ügyfajtákról pedig külön segédletet állított össze a LOK. 34 Az ’50-es évek elején azonban nem csak az MMI kapcsolódott be az iratselejtezésekbe. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) nyilvántartó osztálya alá tartozó dokumentumbegyűjtő alosztály számára kiváló alkalmat jelentett, hogy az MMI kutatóselejtezésével párhuzamosan folytathassa iratgyűjtő tevékenységét. Varga László kutatásai szerint az említett alosztály szervezeti felépítése 1951. július 20-án készült el a pártközpont jóváhagyásával, majd 1951. szeptember 15-én alakult meg. Ezt megelőzően már 1949-ben is történetek hasonló iratbegyűjtések szintén az MMI-vel együttműködésben, melyek során az Intézet kapta meg az ÁVH számára felesleges iratokat. Ezt bizonyítja az is, hogy a Budapesti Büntetőtörvényszék 1949. évi selejtezése alkalmával az 1918– 30 MNL OL XIX–I–18–a–1610–S3–39/1952. LOK sz. 31 MNL OL XIX–E–1–s–9917/A–2/1/1952. I.M.III/1. sz. 32 Igazságügyi Közlöny, 61. évf. 1952. 14. sz. 233–234. 33 Az Igazságügyi Közlöny 1954. évi 16. számában jelent meg a 29/1954. I.M.I/1. számú közlemény a hagy atéki és a telekkönyvi iratok selejtezésének felfüggesztéséről, miszerint a 9.500/1951. IM. rende letben az „5 év után selejtezendő iratok közül a hagyatéki és a telek könyvi iratok selejtezését további in tézkedésig fel kell függeszteni” . 34 BFL VIII.3801.a A Magyar Munkásmozgalmi Intézet részére átadandó iratok jegyzéke, sz.n. A segédlet összeállításán túl a LOK további elméleti-módszertani segítséget is nyújtott az MMI-nek. Például 1952. szeptember–októberben Mehrwerth László – Csillag Pál kérésére – egy majdnem száz oldalas tájékoztatót állított össze az Intézet selejtezést ellenőrző munkatársai számára az igazságügyi szervezetről, valamint a járásbírósági és törvényszéki büntető ügyiratok ismeretéről. (MNL OL XIX–I–18–a Az MMI részére készített tájékoztató, a törvénygyűjtemény bemutatása végett. sz. n.)
