Iratértékelés, illetékesség
Fehér Csaba - Nagy Sándor - Tasnádi Ákos - Sarusi Kiss Béla: Selejtezési mintajegyzék készítése a Pesti Központi Kerületi Bíróság irataihoz. Lehetőségek és korlátok, tapasztalatok és problémák. LSZ 61. (2011) 4.
Fehér Csaba — Nagy Sándor — Tasnádi Akos —-Sarusi Kiss Bé/a tajegyzék összeállítóinak alábbi figyelmeztetése a legutóbbi időkig aktuális volt: „További beláthatadan következményei lehetnek annak a manapság fel-felbukkanó véleménynek, miszerint a jogszolgáltatási szervek irataival kapcsolatos levéltári problémák megoldása nem is tartozik az önkormányzatok által fenntartott közlevéltárak feladatai közé, mivel az egész kérdéskört a közeljövőben létrehozandó (?) területi állami levéltárak kompetenciájába kell sorolni."1 1 Kár lenne itt azon ironizálni, hogy akkor most - az önkormányzati levéltárak államosításával — fordult a kocka. Véleményünk szerint nem lehet kétséges, hogy - példának okáért - a BFL, akár önkormányzati fenntartásban marad, akár állami intézménnyé válik, nem hagyhatja elveszni az ország legjelentősebb bírósági iratanyagát. Kétségtelenül nehéz megtalálni az „arany középutat" a maradandó értékű iratok megőrzése és a terjedelem tekintetében elkerülheteden önkorlátozás alapelve között. Munkánk során módszertanilag mi is a tíz éve kitaposott ösvényen kívántunk haladni.1 2 Azokat a megfontolásokat mindenesetre, amelyek a korábbi selejtezési mintajegyzék készítőit teljes (selejtezeden) mintaévek kiválasztásának, illetőleg másik végletként csupán egyedi válogatási szempontok érvényesítésének elvetésére késztették, ma is érvényesnek gondoltuk. Ugyanígy előzetesen elfogadtuk, hogy bár - hacsak jogszabály nem írja elő — nem elégszünk meg puszta ítéletpéldányok begyűjtésével, viszont csakis levéltári szempontok szerint részselejtezett („ballaszttalanított") aktákat veszünk át. Szándékunk végül arra irányult, hogy, a jogszabályi kötelezettségek teljesítésén kívül (teljes iratátvétel), továbbra is egyensúlyban tartsuk az intézményi működés reprezentálásának („objektív" mintavétel, mechanikus kiválasztással) és a változatos informááós érték lehetséges egyedi elbírálásának („szubjektív" mintavétel, kiegészítő tartalmi támpontok megadásával) szempontjait. A felmérés és tapasztalatai Az iratértékelést a fentebb, a terjedelmi részletezés kapcsán feltüntetett ügycsoportok éves főlajstromszám kereteiben található rend szerint — már ahol volt ennyi - az első 50, és az utolsó 50 főlajstromszám átnézésével ejtettük meg. Az ügycsoportok tartalmilag csaknem kivétel nélkül különféle ügyeket foglalnak magukban, noha esetenként kiemelhetők jellemző ügytípusok (pl. a lakásügyi, s a házassági bontó- és családjogi perek csoportjában). így az egyes ügy-, illetve pertípusonkénti vizsgálat — tekintve egyúttal az ügyek sokféleségére-változatosságára is - sem technikailag, sem módszertanilag nem tűnt járható útnak. Benyomásainkat megpróbáltuk konkretizálni és összehasonlítható formába önteni. Az e célra létrehozott Excel-fájlban ügycsoportonként munkalapokat vezettünk, soronként feltüntetve az egyes ügyekhez tartozó adatokat: év, főlajstromszám, pertípus megnevezése, bűntett/vétség minősége (büntető ügyeknél), első-/másodfok jelzése, az ügy levéltári minősítése (selejtezhető/levéltárba adandó/kétséges), rövid szöveges minősítés, terjedelem (rendszerint becsült, levéltárba adandóknál számolt). Maradandó minősítés esetén megnéztük a másodpéldányok (duplumok) típusát és oldalszámát, valamint a részselejtezhetőnek ítélt iratok („ballasztanyag") típusát és oldalszámát is. A felmérés eredményeit röviden, ügycsoportonkénti bontásban, az alábbiakban összegezhetjük: polgári ügyszak polgári peres ügyek • lakásügyi perek: jellemzően közüzemi, vagy közös költség-díjtartozással, lakásbérleti vitával, társasházi közgyűlési határozatokkal kapcsolatos viták, lakók közötti „perpatvarok", eltartási szerződések kapcsán indult perek; a 265 átnézettből mindössze két 11 KENYERES-SARUSI-SIPOS, 2001.12. 12 KENYERES-SARUSI-SIPOS, 2001. 21-29. 18
