Iratértékelés, illetékesség

Fehér Csaba - Nagy Sándor - Tasnádi Ákos - Sarusi Kiss Béla: Selejtezési mintajegyzék készítése a Pesti Központi Kerületi Bíróság irataihoz. Lehetőségek és korlátok, tapasztalatok és problémák. LSZ 61. (2011) 4.

Selejtezési mintajegyzék készítése... körének meghatározására.2 Az egy évtizeddel korábban készült mintajegyzék a polgári peres ira­tok tekintetében, szemben a 109/1981. /IK 5./ IM számú utasítás által ellentmondásos módon előirányzott 1%-kal,3 10%-os mechanikus mintavételt, és azon felül különféle kiegészítő szem­pontok érvényesítését tartotta kívánatosnak. Az összefoglalót jegyző szerzők azonban több alka­lommal amiatt szabadkoztak, hogy ez még mindig messze elmarad a maradandó érték Levéltári Tör­vényben definiált fogalma alá vonható polgári perek megbecsülhető mennyiségétől (30—40%).4 Az említettek mellett utalhatunk a legújabb normára, az egyébiránt a levéltári szemponto­kat a korábbiakhoz képest sokkal inkább kielégítő 14/2002. (VIII. 1.) IM rendeletre (a bírósági ügyvitel szabályairól egységes szerkezetben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 2002. évi 4. számú, a bíróságok egységes iratkezeléséről szóló szabályzatával), illetve az életbe lépése óta a polgári- és büntetőperes jogszabályi környezetben történt nagy horderejű változásokra — nem beszélve a bírósági szervezet küszöbön álló újabb reformjáról — amelyek nyilvánvalóan a kelet­kező iratanyagban is tükröződnek. Ki jósolhatta volna meg ezt előre 2002-ben, s mely levéltáros lett volna képes levonni ennek konzekvenciáit? A fenti felismerés a selejtezési mintajegyzék összeállítása óta eltelt időszakban nem csak levéltári berkekben nyert teret, de az imént említett OIT 14/2002. iratkezelési szabályzatban is testet öltött, amennyiben az 1%-os szabály a következőképpen módosult: [15 év őrzési idő el­teltével levéltárba adandók] illetékes levéltár által kidolgozott mintavételi eljárás útján [kiemelés a szerzőktől] kiválasztott kiemelkedő jelentőségű, elsősorban házassági, a különösen nagy értékű vagyonjogi, közigazgatási, nagy értékű gazdasági peres ügyek közül az évi ügykezelés legalább [kiemelés a szerzőktől] 1%-ának megfelelő ügyek". A szabályzat egyébként hasonlóképpen in­tézkedik a magánvádas (büntető) ügyeket illetően is, amelyek korábban, a 109/1981. IM-rendelet szerint teljes egészében kiselejtezhetek voltak.5 Ezzel együtt bővült a bírósági irattári tervekben sajátos módon, ügytípusok taxatív felso­rolásával vagy külön szabályban meghatározott levéltárba adandó iratok köre is. így például az OIT 4/2002. irattári tervben egy sor polgári pertípus határozatainak maradandó értékét kifeje­zett formában elismerték.6 A jogos állampolgári érdekeket szolgálja ugyanitt, hogy, a 109/1981. IM-rendelet idézett homályos megfogalmazásával szemben, az OIT 4/2002. iratkezelési sza­bályzat már világosan nem selejtezhetőként jelöli meg a házassági bontóperben hozott, jogerőre 2 Ennek hangsúlyozása különösen fontos akkor, amikor már levéltári szakmai berkekben is megjelenik az a vélt vagy valós jogi „kényszereknek" hódoló vélemény, miszerint a levéltár csak az iratkezelési szabályzatok véleményezésén ke­resztül határozhatja meg a maradandó iratok körét. Vö. HORVÁTH J. ANDRAS (lejegyezte): Szigorú szabályok és új késztetések: lehetőségek és kényszerűségek a gyűjtőterületi munkában. Kerekasztal-beszélgetés. Levéltári Szemle 59. (2009) 2. sz. 5—9. Csak röviden jelezzük: a jelenkori intézményi keretek gyors, az egész államigazgatásra kiterjedő vál­tozása, egy-egy szerv súlyának formális és — kúlön hangsúlyozzuk — informális (jogszabályban elő nem írt) változása — meglátásunk szerint - lehetedenné teszi az ehhez szükséges „előrelátást" — szakmai szempontból kulcskérdés tehát a ragaszkodás az iratselejtezések aktív, a maradandó értékű iratok visszatartását szolgáló ellenőrzéséhez. 3 A hivatkozott utasítás mellékletét képező irattári terv c) pontja, néhány ritka pertípus és az irattári segédletek mellett, a polgári (gazdasági) peres ügyek „közül a kiemelkedő jelentőségű — az évi ügyérkezés 1%-ának megfelelő — házassági és vagyonjogi perek" 25 éves őrzési idő utáni levéltárba adását írta elő. Nem lehetett tehát tudni, hogy — és a bírósági irattárosok természetesen nem is törték a fejüket — általában a polgári perek 1%-át, vagy ennek mértékéig a házassági és a vagyonjogi pereket kell-e megőrizni. 4 KENYERES—SARUSI—Sípos, 2001. 12., 21., 28-29. 5 Ezen a ponton továbbá kötelességünk megemlékezni a fővárosi bírói szervek, illetve a konkrét esetben a PKKB ve­zetői - mindenekelőtt Dr. Fazekas Sándor elnök, és Dr. Kassai Mihály elnöki bíró - együttműködési készségéről, amely a selejtezési mintajegyzék készítését - akárcsak egy évtizeddel korábban -, a teljes irattári évfolyamokra nézve lehetővé tette. 6 OIT 4/2002. irattári terv d) pont 68. sorszám. Eszerint 15 év után levéltárba adandók „Az apaság és származás meg­állapítási perekben, az ingatlan tulajdonjog megállapításával kapcsolatos perekben, a maradandó egészség károsodás miatt indult kártérítési perekben, a kisajátítással kapcsolatos perekben, az újítással kapcsolatos perekben, a végrendelet érvényességével kapcsolatos perekben, a köteles rész kiadása iránt indított perekben, a felülvizsgálattal érintett perek­ben hozott érdemi első-, másodfokú, illetve a felülvizsgálati eljárás során született határozat. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom