Iratértékelés, illetékesség
Fehér Csaba - Nagy Sándor - Tasnádi Ákos - Sarusi Kiss Béla: Selejtezési mintajegyzék készítése a Pesti Központi Kerületi Bíróság irataihoz. Lehetőségek és korlátok, tapasztalatok és problémák. LSZ 61. (2011) 4.
RENDEZÉS-SELEJTEZÉS FEHÉR CSABA-NAGY SÁNDOR-TASNÁDIÁKOS-SARUSI KISS BÉLA SELEJTEZÉSI MINTAJEGYZÉK KÉSZÍTÉSE A PESTI KÖZPONTI KERÜLETI BÍRÓSÁG IRATAIHOZ Lehetőségek és korlátok, tapasztalatok és problémák 2010—2011 folyamán Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban BFL) jogszolgáltatási iratokat kezelő osztályának munkatársai átfogó, a Pesti Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban: PKKB) csaknem teljes 2000—2002. évi irattári évfolyamaira kiterjedő iratértékelési vizsgálatokat végeztek, azzal a céllal, hogy selejtezési mintajegyzéket állítsanak össze, megerősítve vagy felülvizsgálva a korábbi mintajegyzék tartalmát, illetőleg az ahhoz kapcsolódó országos felmérés megállapításait.1 Ezt elsősorban az indokolta, hogy - noha a hajdani megfontolások és problémák részben változatlanok maradtak - az eltelt egy évtized során új eszközök, szempontok és lehetőségek vetődtek fel. Alapvető kérdés volt továbbá, hogy a PKKB tekintetében változott-e a kiszemelt mintaévekben keletkezett iratok mennyisége és minősége a korábbi vizsgálat tapasztalataihoz képest. A tíz évvel korábban napvilágot látott összefoglaló tanulmány egyik elévülhetetlen érdemének tekinthető a bírósági, és azon belül különösen a polgári peres iratok történeti értékének kiemelése. A társadalom- és helytörténet újraéledése a '80-as évektől felvetette az egyének és (kisebb) közösségek mindennapi konfliktusait, jogügyleteit reprezentáló jogszolgáltatási iratok iránt erősödő kutatói igények kiszolgálásának szükségességét, egyúttal változást eredményezett a bírósági iratok értékének megítélését illetően is, amennyiben a politikatörténeti keretben értelmezhető büntető eljárások helyett vagy mellett a polgári perek nagyobb arányú levéltári megőrzését tolta előtérbe. A mindmáig töretlen tendencia hovatovább a szorosan vett tudományos célú kutatás súlyának csökkenéséhez, és egy mindinkább szélesedő, vegyes összetételű - lelkes „amatőrökből", helytörténészekből, illetőleg profi családkutatókból, „kincsvadászokból" álló — kutatói réteg megjelenéséhez vezetett. Eme mozzanatot figyelembe véve, ki kell emelni még azokat a belátásokat, amelyek újabban mind hivatali-bírósági (illetve jogszabályalkotói), mind levéltári szinten visszhangra találtak, s — erre mindjárt visszatérünk - a jogbiztosító (maradandó, nem csupán szűken értelmezett történeti) értékű iratok fennmaradásához fűződő érdekek érvényesítését hozták magukkal az iratselejtezés során. A selejtezési mintajegyzék készítése mint levéltári műfaj önmagában véve azt a felismerést tükrözi, hogy az iratselejtezéssel kapcsolatos jogszabályok a bírósági iratok tekintetében (is) alkalmatlanok vagy csak részlegesen alkalmasak a jövőben keletkező, maradandó értékű iratok 1 A munkacsoport tagja, a szerzőkön kívül, Balogh János Mátyás levéltáros volt. — A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával az ezredfordulón megvalósult „Selejtezési mintajegyzék készítése jelenkori polgári peres iratokhoz" c. projekt tapasztalatainak összegzése (KENYERES-SARUSL-SIPOS, 2001. 11^10.) Ugyanitt megtalálhatók a projekt részeredményeit közzétevő tanulmányok bibliográfiai adatai. Selejtezési mintajegyzék 2003-ban az egykorú büntetőperes iratokhoz is készült, az emögött álló országos felmérés rész- és összesített eredményeinek publikálása azonban elmaradt. A mulasztást részben orvosolta: KENYERES, 2004. 204—217. 14
