Iratértékelés, illetékesség

Vass Gergely: Népszámlálási iratok a Magyar Országos Levéltárban 65-76. Levéltári Közlemények, 79. (2008)

VÍJSS Gergely tudni kell, hogy csak a legalább középszinten rendezett iratsorozatokat tartalmazza, a levéltár akkori anyagának egyharmadát; emellett összeállítása pillanatában a KSH különböző szervezeti egységei szintén jelentős mennyiségű iratot tároltak saját használatukra - ezért az iratok átvételét iratértékelés előzte meg. A repertóriumból az is kitűnik, hogy a Statisztikai Hivatalban folyó munka jellege kialakított egy alapelvet, amely élesen elkülönítette az adatgyűjtések iratait a tényleges ügyiratoktól. A Magyar Országos Levéltár által mostanáig átvett iratok túlnyomó része, több mint 95%-a adatfelvétel jellegű. Ezen belül már befejeződött a népszámlálásokkal kapcsolatos anyag beszállítása. Népszámlálások és intézményrendszerük A Központi Statisztikai Hivatal és elődszervei 1869-től kezdve minden évtized végén tartottak és tartanak népszámlálást Magyarországon (leggyakoribb hivatkozási évszám szerint: 1869,1880, 1890,1900,1910,1920,1930,1941,1949,1960, 1970, 1980, 1990, 2001 — ehhez képest egy év csúszás a megnevezésben előfordul, különösen a korai időkben). Eredeti célja az ország erőforrásainak statisztikai számbavétele volt, különösen nagy súllyal a hadsereg igényeire. A népszámlálások során fölvett adatok ezért az ország teljes lakosságának egy eszmei időpontra vonatkozó demográfiai és foglalkozási jellemzőit rögzítik,4

időről időre kiegészítve egyéb célokkal (hasznosállat-számbavétel, lakó- és egyéb épületek számbavétele, iparvállalati statisztika, termékenységi statisztika, művelődésre, ingázásra, bérekre vagy éppen háborús károkra vonatkozó statisztikák stb.). Az egyénekről, lakóépületekről összegyűjtött hatalmas népszámlálási adatmennyiség feldolgozása és publikálása a KSH számára rendszeresen évekre szóló feladatot jelent (az 1970. évi hivatalos népszámlálási kiadványsorozat például 31 kötetes), ráadásul a változó szempontok miatt utólag is előveszik a korábbi anyagokat. A KSH szervezetén belül kezdetektől külön egység koordinálta e munkát, amelyet többször változó neve és státusa miatt az intézményen belül csak Népszámlálás néven emlegettek. Egy népszámlálás fő mozzanatai a kérdőívek kialakítása, a lekérdezés előkészítése, lebonyolítása, az adatok ellenőrzése, feldolgozása, valamint az eredmények közzététele. Magyarországon általában a statisztikai intézményrendszer bonyolítja e folyamatokat, az emberigényes területi munka során azonban (maga a lekérdezés, valamint a területi előkészítés és adatellenőrzés egyes elemei) az államigazgatás helyi szervei járnak el. Nevezetes kivétel az 1869. évi összeírás: ekkor az adatok összegyűjtése után még a feldolgozómunkát is a vármegyék (székek, szabad királyi városok) e célra alakított bizottságai végezték, központi E követelményeknek többé-kevésbé megfelelnek, így akár modern népszámlálásnak is tekinthetőek az 1784-1787., 1850. és 1857. évi összeírások, ezekre azonban jelen szöveg nem tér ki. Nem esik szó továbbá a 2001 -es népszámlálás levéltárba még nem került anyagairól, valamint a fentiektől csak a teljesség követelményében eltérő időközi kis népszámlálásokról, a mikrocenzusokról sem. 66