Iratértékelés, illetékesség
Balogh János Mátyás: A megkerült irattár. Magyar állampolgárok és érdekvédelmük Shanghajban a 20. század első felében. ArchívNet, 17. (2017) 2. szám
Egy, a Sanghaj i holland konzulátushoz intézet levél21 szerint a második világháború kitörését követően, mikor Indokinába készült beutazni, figyelmeztették, hogy a francia hatóságok ott internálják a magyar állampolgárokat. Ezt az állítást azonban valótlannak találták az ügyben nyomozó holland szervek. 21 A levél írója, Komor Pál a sanghaji magyarok doyenje volt, a 1930-as években a holland fökonzulátus és a magyarok közötti fő kapcsolattartó. 22 A magyar konzulátussal egy időben zárták be az olasz fökonzulátust. 9. Komor Pál megkeresése a holland főkonzulátushoz Sanghaj, 1939. október 23. Jelzet: MNL OL K 672-1939-68. - Eredeti, gépelt, aláírással. 10. Boissevain sanghaji holland főkonzul válasza Komor Pálnak Sanghaj, 1939. december 5. Jelzet: MNL OL K 672-1939-68. - Eredeti, gépelt, aláírással. 1940 áprilisában útlevelét a tokiói magyar követség hosszabbította meg és küldte meg az ottani holland követségnek, az pedig a sanghaji holland főkonzulátusnak továbbította az okmányt, és azt ott vette át Bognár Árpád (az átvétel tényét pedig aláírásával is tanúsította). 11. A tokiói holland követség Bognár Árpád útlevelét kísérő levele a sanghaji holland főkonzulátusnak Tokió, 1940. április 22. Jelzet: MNL OL K 673-1940-46. - Eredeti, gépelt, aláírással. Bognár Árpád 1940. december 20-án hunyt el gyomorvérzésben egy sanghaji kórházban. Halála egy olyan időpontra esett, amikor éppen semmilyen szerv nem látta el Sanghajban a magyar érdekek védelmét (a hollandok már nem, az olaszok még nem). Ezt használták ki barátai (Czirkelbach Antal, Csopják Attila és Petrits Milenko), akik hagyatéki leltár készítése nélkül elhordták ingóságait a lakásáról, hiába tiltakozott ez ellen a Magyar Egyesület. 12. Egyesületi jelentések és információk Bognár Árpád haláláról Tokió, 1940. december 23. Jelzet: MNL OL K103-7-Bognár - Eredeti, gépelt. Minden bizonnyal ezek a tárgyak kerültek végül (ismeretlen időpontban) az olaszokhoz, feltehetőleg az olasz főkonzulátushoz. 1945. július 16-án a sanghaji „olasz közösség” (Communitá Italiana di Shanghai) amely főkonzulátus hiányában22 az olasz érdekek szószólója és védelmezője volt - épületében felnyitottak egy lezárt, lebélyegzett, Bognár ingóságait tartalmazó vászonzsákot. A tárgyakról (leginkább ruhákról) készített jegyzéket
