Iratértékelés, illetékesség
Balogh János Mátyás: A megkerült irattár. Magyar állampolgárok és érdekvédelmük Shanghajban a 20. század első felében. ArchívNet, 17. (2017) 2. szám
A legtöbb olyan helyen, ahol nem volt magyar külképviselet, ott Hollandia, Olaszország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok látta el a magyarok érdekvédelmét (néhány országban/területen Németország, Spanyolország, Ausztria, Dánia és Svájc). Magyarország második világháborús hadba lépését követően a legtöbb esetben Svédország vette át az ellenségessé vált hatalmak területén a magyar konzulátusok feladatát (másutt Argentína, Portugália és Bulgária).6 követség Görögország német megszállása alatt (1941-1944) a görögök érdekvédelmében is eljárt néhány esetben. 5 így például a brit-magyar hadiállapot beálltát követően a magyarországi brit érdekek védelmét az USA vette át (az amerikai-magyar hadiállapot beálltáig), később a brazil érdekek védelmét a portugál hatóságok látták el Magyarországon, és ugyanígy a budapesti svájci követségen is működött egy részleg (Abteilung für fremde Interessen) a belga, brit, egyesült államokbeli, egyiptomi, chilei stb. érdekek védelmének ellátására. 6 Ezen együttműködések áttekintő - de nem teljes körű - listáját lásd a Külügyi Közlöny éves kimutatásaiban: 1924. 04. 20., 48. oldal; 1925. 02. 02., 40. oldal; 1927. 03. 01., 48. oldal; 1928. 05. 15., 50. oldal, 1929. 05. 01., 48. oldal; 1930. 10. 01., 83. oldal; 1932. 02. 17., 42. oldal; 1933. 05. 01., 62. oldal; 1934. 12. 15., 94. oldal; 1936. 08. 01., 72. oldal; 1937. 10. 01., 82. oldal; 1938. 11. 01., 80. oldal; 1940. 01. 15., 44. oldal; 1941. 11. 01., 71. oldal. 7 Például a londoni svéd követség magyar érdekek védelmével foglalkozó irodájának jelentését/felterjesztését a követség előbb a svéd külügyminisztériumhoz küldte Stockholmba, az a stockholmi magyar követséghez, és az pedig a magyar külügyminisztériumnak Budapestre (míg korábban a londoni magyar követség a jelentéseit értelemszerűen egyenesen a budapesti külügyminisztériumnak küldte). 8 Vagy éppen a magyar érdekek védelmét átvállaló másik idegen állam szervéhez kerültek ezek az iratok - így történt ez 1924-ben Bejrútban, amikor a megszűnő damaszkuszi spanyol konzuli hivatal vezetője a magyar érdekek védelmére az ottani holland alkonzulátus ügyvivőjét kérte fel, és neki át is adta a vonatkozó irattárat és bútorokat. 9 A kínai holland konzulátusok ebben az időszakban nem csak a magyar, de például a török érdekek védelmét is ellátták. 10 Minderre a fennmaradt legkorábbi magyar vonatkozású holland irat (MNL OL K 672-1917-1057.) alapján következtethetünk, valamint az alapján, hogy egy 1940. december 5-i keltezésű iratában (MNL OL K 672-1940- 88.) a holland konzulátus még mint a magyar érdekvédelmet ellátó szervként hivatkozott magára, 4 nappal később viszont már így hárított el egy megkeresést: „As this Consulate General is no longer in charge of the Hungarian Interests I regret being unable to render my assistance in this matter. ” (MNL OL K 672-1940-89.) 11 Magyarul: „Németalföldi Királyi Főkonzulátus, Sanghai, ideiglenesen a magyar érdekek [védelmével] megbízva”. Több esetet is ismerünk, amikor az idegen érdekek képviseletét ellátó konzuli részlegek alkalmazottai gyakran ugyanazok maradtak: például az első és a második világháború idején az ellenséggé vált országokban az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve Magyarország konzulátusának dolgozói továbbra is végezték munkájukat, csak formailag más állam alkalmazásában (az USA esetében Svédország alkalmazta a korábbi magyar külképviseletek egyes hivatalnokait). A konzulátusi ügymenet sokszor csak annyiban változott, hogy több közbenső állomása lett az ügynek.7 Az idegen államok konzulátusai azután a „magyar ügyekben” keletkezett - és külön kezelt - iratokat rendszerint átadták a szerepüket átvevő magyar külképviseleteknek.8 A felmerülő költségeket pedig el is számoltatták, és azok meg is jelentek a Külügyminisztérium éves zárszámadásaiban. A sanghaji magyar érdekvédelem iratai egykor és ma Kína területén az első világháború idején Hollandia helyi külképviseletei (például a sanghaji főkonzulátus és a pekingi követség bizonyosan) látták el az Osztrák-Magyar Monarchia (osztrák és magyar) állampolgárainak érdekvédelmét, és ez - a pár száz fős kínai (nagyobbrészt sanghaji) magyar kolónia esetében9 - a háborút követően egészen 1940. december elejéig folytatódott.10 Ez az évtizedeken átívelő tevékenység végig ideiglenes formában működött, ami rendszerint meg is jelent a németalföldi főkonzulátus „öndefiníciójában” {„the Royal Netherlands Consulate General at Shanghai, temporarily in charge of Hungarian Interests”)^ Az első években valószínűleg csak informálisan végezték
