Hungarica-kutatás

Bicsok Zoltán: Családi archívumok a Román Nemzeti Levéltár Hargita Megyei Hivatalának őrzésében. Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. 27-

Családi archívumok a Komán Nemzeti Levéltár Hargita Megyei Hivatalának őrlésében

tartalmaz adatokat. A névadó családot Ugrón Zoltán magánlevelei, illetve politikai szerepvállalását tükröző iratai képviselik a 19—20. század fordulójáról.169

A kénosi Sándor család iratai (1650—1873). Udvarhelyszék egyik legnépesebb, legszerteágazóbb famíliájának, a kénosi Sándor170 családnak 82 irata maradt meg a gyűjteményben. Az első darab egyben a legértékesebb is: II. Rákóczi György 1650-ben, kénosi Sándor Márton részére kiadott lófősítő levele.171 A további iratok a családi levéltárak szokásos irattípusait képviselik: adásvételi, zálog- és haszonbérleti szerződések, jegyzőkönyvek, végrendeletek, osztálylevelek, amelyek főleg a helytörténészek számára tartogathatnak meglepetéseket.

A% újszékelyi Murvai család172 iratai (1668—1915). Ellentétben a megnevezéssel, az állag 22 irata közül egy sem vonatkozik a névadó családra, sokkal inkább a szentábrahámi Lőrintzi család újszékelyi ágának tagjairól szólnak. Több irat is ez utóbbi család 1793. évi nemességigazolási perével kapcsolatos.

A^ etédi Birtalan család iratai (1685—1907). A fentihez hasonló helyzet jellemző ezen állagra is, hiszen az abban található, főleg jogbiztosító iratok zömmel az etédi Király családra173 vonatkoznak, de itt található a szentgericei Gagyi család174 etédi ágának nemzedéktáblája is 1808-ból.175 176

A nagysolymosi Deé116 család iratai (1701—1870). A viszonylag terjedelmes, 151 iratot számláló állag jelentősége kettős: egyrészt számos adatot szolgáltat e régi, de a szakirokw RNLHMH F 250 — A Székelykeresztúri Múzeum iratgyűjteménye, 1559., 1561-1573.

170 Pálmay József kutatásai szerint a kénosi Sándorok a lokodi Sándor családból rajzottak ki, két hullámban. Az elsőbe tartozott az a Sándor Mihály, aki 1591-ben kapott kénosi telkére új adománylevelet, továbbá Sándor Péter és Pál, akik 1602-ben kénosi birtokosként esküdtek hűséget a császárnak. Az utóbbi fia lehetett az a Sándor Pál, aki 1679-ben követként ment a Portára, és 11 évig raboskodott ott. Az ő fia volt kénosi Sándor Gergely ítélőmester, a 18. század első évtizedeinek jó nevű erdélyi jogásza. A második hullám valamivel később, de még a 17. század első felében költözött Lokodból Kénosba, hiszen 1650- ben, amikor Sándor Márton lófőséget kapott már kénosi előnevet viselt. A családnak kiterjedt birtokai voltak Udvarhelyszéken: Lokodban, Kénosban, Nagysolymoson, Oláhandrásfalván. Évszázadokon keresztül az erdélyi unitárius egyház támogatói voltak. (PÁLMAY, 2003. 203—205.)

171 RNLHMH F 250 — A Székelykeresztúri Múzeum iratgyűjteménye, 446.

172 Az aranyosszéki származású, kövendi és bágyoni Murvai család egyik tagja, József a 18. század első felében, még 1725 előtt települt Újszékelyre. Leszármazottai a 20. század elején is ott éltek. A Lőrintziiratok házasság útján kerülhettek a Murvai család levéltárába, Murvai Samu újszékelyi birtokos felesége ugyanis Lőrintzi Júlia volt. (PÁLMAY, 2003. 168.)

173 Az etédi Király családból legkorábban András tűnik fel, ő 1602-ben tesz hűségesküt a császárra. Ugyanő és Király Mihály lófőként szerepelnek az 1614. évi lustrában. A család egykor Malomfalván, Vágásban és Etádén bírt jószággal. (PÁLMAY, 2003. 128.)

174 A szentgericei Gagyi (Gagyhy) család marosszéki eredetű, ahonnan a 17. század elején Szolnok- Doboka vármegyébe, majd utóbb Etédre költöztek, ahol hosszú ideig a legtehetősebb családnak számítottak. A család első kiemelkedő jelentőségű tagja Gagyhy Sámuel (1784-1873) táblabíró volt. Fia, Elek (1818-1883) nemzetőr századosként részt vett a szabadságharcban, unokája, Lajos (1849—?) pedig az Udvarhely vármegyei közélet jeles képviselője volt, a törvényhatósági bizottságban és a gazdasági egyesületben tevékenykedett. (PÁLMAY, 2003. 74.)

175 RNLHMH F 250 - A Székelykeresztúri Múzeum iratgyűjteménye, 1621.

176 A nagysolymosi Deé családra vonatkozóan az első adat 1602-ből való, amikor Deé András felesküszik a császár hűségére. Ugyanezen András és bizonyos Deé Lukács szerepelnek az 1614. évi lustrajegyzékben is. Leszármazottaik a 20. század elején is nagysolymosi birtokosok voltak. (PÁLMAY, 2003. 61.)

61