Hungarica-kutatás

Rapali Vivien: Levéltári kutatóút az USA-ban. Levéltári Szemle, 69. (2019) 2. 78-83.

81 2019/2. Utam másik részében egyetemi levéltárak gyűjteményeiben kutattam;18 e kutatá ­sok azonban jóval specifikusabb témaköröket érintettek. Elsősorban a Smith Jeremiás ösztöndíjasok magániratait kerestem, minden olyan dokumentumot, amely az ame­rikai ösztöndíjas időszakuk alatt és/vagy után keletkezett. Bizonyos ösztön díjasok esetében – amennyiben az illető az Egyesült Államokban telepedett le, esetleg ame­rikai felsőoktatási intézményben kapott állást – későbbi iratanyagokat is kerestem: levelezéseket, fényképeket, szabadalmakat, tervezeteket, újságcikkeket. Feltérké­pezve a keresett személyek kapcsolati hálóját, az ösztöndíjasokat vendégül látó in­tézmények professzorainak iratait is átnéztem. Ezen elvek mentén a levéltári kutatás nem konkrét iratcsomók kikérésével, hanem személyközpontú kereséssel indult. Ez a módszer remekül illeszkedett az amerikai levéltári kutatások metódusába, hiszen a digitalizált repertóriumokban mindenhol lehetséges a személyneves és a kulcsszavas keresés. A kint működő egyetemi könyvtárak, kézirattárak és levéltárak anyagainak nap­jainkban is tartó digitalizálása évtizedekre tekint vissza, ennek köszönhetően mára tekintélyes mennyiségű kép-, videó-, hanganyag és írásos dokumentum érhető el és kutatható online is. Amennyiben a keresett információra nincs találat a digitális adat­bázisban, úgy az egyes intézmények kutatószolgálatai örömmel és meglepő gyorsa­sággal segítenek a felkutatásában. Az amerikai levéltári kutatások feltételrendszere és a kutatás metódusa különbözik a hazai gyakorlat többségétől. A többezer mérföldes távolságoknak és a nagymértékű digitalizációnak köszönhetően a levéltári anyagok kikérése szinte mindenhol kizá­rólag digitálisan történik. Az egyetemi levéltárak – az állami és magánfinanszírozá­sú intézmények egyaránt – általában az AEON Request System-et vagy a CLIO-t al­kalmazzák a levéltári kérések kezelésére és a reprográfiai másolatok megrendelésére, de a menedzsment funkció betöltése mellett, a kezelőprogramok gyakran az intézet repertóriumaként is funkcionálnak. Mindkettő hasonlít a Magyar Nemzeti Levéltár és Budapest Főváros Levéltára elektronikus és digitalizált levéltári anyagát gyűjtő Elektronikus Levéltári Portálhoz. Utóbbi esetében a regisztrációnál a kutatónak hi­telesítenie kell a fiókját mielőtt használná a Portált, ugyanakkor ehhez lehetősége van ügyfélkapus azonosítójának használatára is. Az AEON vagy CLIO rendszerbe azonban ingyenesen, különösebb engedély nélkül, pusztán egy email-címes regiszt­rációval is be lehet jelentkezni. Míg itthon szükséges a kutatási kérelem és/vagy támogatói nyilatkozat felmutatása, addig az Egyesült Államokban általában elegendő az adott intézet kezelőrendszerébe történő regisztráció, valamint személyes megjelenés alkalmával egy fényképes igazol-18 Jelen tanulmány tapasztalatait jól kiegészítik Batalka Krisztina hasonló témájú, Kutatás brit és észak- amerikai egyetemi levéltárakban címmel a Magyar Levéltári Portálon megtalálható cikkét. http://mlp.archivportal.hu/media/uploads/MLP_Tanulmanyok/batalka_krisztina_brit_amerikai_ leveltarak.pdf (A letöltés ideje: 2019. február 28.) Levéltári kutatóút az USA-ban

Next

/
Oldalképek
Tartalom