Hungarica-kutatás
Johan Ickx: A Szentszék Külügyi Történeti Levéltára különös tekintettel Magyarországra (ford. Olmosi Zoltán). Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. 5-26.
A S%ents%ék Külügyi Történeti Levéltára különös tekintettel Mgyarors^ágra Struktúra és apparátus Az eddig leírtakból kiviláglik, hogy az AA.EE.SS. teljes állományát sorozatok (nemzetek) szerinti felosztással őrizzük. Ezek a szériák pozíciókból állnak, amelyeket faszcikuluszokba osztanak be. Ha a teljes mennyiséget az alapítástól XI. Pius pápaságáig számszerűsíteni kívánjuk, akkor ez kb. 420 iratfolyómétert jelent, 3780 dobozba tagolva. A magyar sorozat — az első három periódusban, Ausztriával együtt — 14 iratfolyóméterből áll, 126 dobozban, ami 1500 pozíciót jelent 620 új faszcikuluszban elosztva. A budapesti nunciaturának a 20. század húszas éveiben történt felállítása után a Magyarország sorozatban másfél ifm. iratanyag található 11 dobozban, ami 80 pozícióból áll 60 (új) faszcikuluszban. A levéltár állományának fenti elemzése során olyan szempontok merülnek fel, amelyek hasznosak lehetnek a kutatók számára. Ezek okát azzal a ténnyel magyarázhatjuk meg, hogy e dokumentumokat kezdetben csak a személyzet (levéltárosok) számára kívánták hozzáférhetővé tenni, a nyilvánosság számára nem. Az idők folyamán a levéltári rendet tehát nem csupán a levéltári felfogás finomította, hanem a levéltár új céljaira vonatkozó megfontolások is, hogy tudniillik ezeknek a forrásoknak a tudósok kutatását kell szolgálniuk. Mindez az új faszcikuluszok létrehozásában és leltárak kialakításában is kifejeződik. A leltárak feladata, hogy segítsék a kutatást: leírják a levéltári referencia tartalmát, ami pontos kutatást tesz lehetővé. AA.EE.SS. állományának esetében a leltárakat korában négy periódusba osztották be. Ez azzal is járhat, hogyha valaki egy időszakot egészében kíván vizsgálni, akkor a pápaságokon átnyúló politikai törekvések folyamatában az egyházfőváltás olykor a cezúraként jelentkezik. Ezeket a mutatókat korábban nem hoztuk nyilvánosságra, hanem csak az államtitkárság olvasótermében álltak rendelkezésre: a közelmúltban lehetővé tettük a kutatók számára PDF változatban a gyors keresést. Rá kell mutatnunk arra, hogy új faszcikuluszokat vezettünk be, ma már ezek adják a levéltári egységeket, és így megszilárdult az anyag materiális felosztása. Jóllehet a XI. Piusz pápaságára vonatkozó mutatókat a „P.O.” levéltári megjegyzéssel láttuk el, ami arra kíván utalni, hogy egy Posit^one originalettól (eredeti pozíció) van szó,33 az eredeti rend már nem áll fenn. Ezzel a kutató leginkább a faszcikuluszon belül a túl akkurátus sorrendű számozásnál találkozik, ami egyrészt elárulja a levéltáros hozzáállását, amelylyel egy nagyon heterogén dokumentációt kíván érthetővé és áttekinthetővé tenni — segítendő a kutató munkáját. Itt valóban egy újonnan elkészített pozícióról [ügyiratcsoportról] van szó, amelynél a dokumentumok belső rendje — miután dátum, protokoll vagy a tartalmi hierarchikus elemek szerint reorganizálták őket — tényleg nem felel 33 XI. Piusz pápasága idején a „P.O.” levéltári megjegyzéssel a leltárban a levéltáros azt kívánta jelezni, hogy a pozíciót, amihez a dokumentumok tartoznak, pontosan ettől a pápaságtól kezdve őrzik, és azt nem szedték szét. Ezzel vetettek véget annak a gyakorlatnak, hogy dokumentumokat az egyik pozícióból áthelyeztek a másikba. Mindazonáltal még XI. Piusz pápasága alatt is találhatunk egy eklatáns példát arra, amelyen keresztül látható a régi gyakorlat. A „Germania” szériába, mint egy idegen testet, betagolták a Scatole bianche sorozatot. Az idegen provenienciát a pozíció megjelölésének hiánya bizonyítja a lapok hátoldalán, aminek normális esetben „Germania + Nr.”- nak kellett volna lennie. Az utalás hiánya arra utal, hogy a Scatole bianche széria nem ment át az osztályozást (ügyirat elosztást) végző Archivio Corrente-én, azaz nem a szigorú előírás szerinti bürokratikus utat követte. 11
