Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések

Tyekvicska Árpád: Gondolatok a magyar levéltárügy jövőjéről. Levéltári Közlemények 78. (2007) 1. 3-61.

Tyekvicska Árpád: Gondolatoka magyar levéltárügy jövőjéről pontból. Az e-iratok valamilyen átvétel utáni strukturálására, kereshetővé tételére vélhetően szükség lesz, és kétséges, hogy ezt egyetlen központ képes lenne megvalósítani. (Csupán illusztrációként említjük meg, hogy a brit nemzeti levéltár az utóbbi időben vette vissza az ügyfélszolgálatot az ottani e-levéltártól.) • A még jó ideig fennmaradó hibrid irattermelés, illetőleg teljes elektronikus átállás esetén is a fondok egysége megköveteli, hogy a feldolgozás és a kutatás számára a papíralapú és az azokkal összefüggő elektronikus iratok öszszekapcsolhatók legyenek. Ezt pedig — mai ésszel beláthatóan — csak területi szinten lehet megvalósítani. Például úgy, hogy az ügyfélszolgálat szükség esetén a biztonsági példányokat őrző köziponti e-archívumbó\ lehívhassa az elektronikus vonatkozásokat (ügydarabokat, iratrészeket) és azokat az általa őrzött hagyományos iratokkal együtt bocsássa használatra. Mindebből az következik, hogy az elektronikus iratok átvételével kapcsolatos feladatok nem merülnek ki egy e-levéltár létrehozásában. A levéltárak olyan országos „gerinchálózatát" kell alkalmassá tenni a — természetesen szintenként eltérő — feladatok végrehajtására, amely képes a fent említett területi munkára, és gesztorintézményként segíteni tudja a hálózaton kívüli levéltárakat, iratőrzőket. 4. A levéltári hálózat átalakítása A feladatok ellátására való alkalmasság területi meghatározóit figyelembe véve a levéltári „gerinchálózatra" leginkább a mai általános levéltárakat, illetőleg az állami szaklevéltárakat javasolt felfűzni. Ezt az is indokolja, hogy az általános és szaklevéltárak őrzik a levéltári anyag döntő részét, mai feladataik pedig lényegében a közszféra egészére kiterjednek. Az alábbi indokok miatt szükségesnek látszik a levéltári „gerinchálózat" taglevéltárait azonos fenntartó, illetve irányító illetékessége alá helyezni. • A levéltári rendszer előtt álló — mindenekelőtt az e-közigazgatás bevezetéséből adódó — változások bonyolultsága, hatalmas forrásigényei, a feladatok koncentrált, egy központból irányított és szervezett megvalósítását igényli • Ezzel megszüntethető lenne az a fogyatkozás is, mely abból adódik, hogy a levéltárosoknak ma lényegében nincs egyértelmű és egyszemélyi vezetőjük, aki egyrészt — pozíciójánál fogva a kormányzat felé megfelelő erővel artikulálná a szakmai érdekeket, másrészt a szükséges változásokat, szakmai projekteket megfelelő hatékonysággal tudná levezényel-42