Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Hermann István (szerk.): Magyarország levéltárai, 2014. MLE, Bp. 2015. - A Magyar Katolikus Egyház Levéltárai (Lakatos Andor)
LAKATOS Andor A Magyar Katolikus Egyház levéltárai A magyar állam alapítása és a keresztény egyházszervezet kiépítése egymással szorosan összefüggő, valójában elválaszthatatlan feladatokat jelentett az első ezredfordulón, Szent István király életében. Az egyházszervezet működése az írásbeliség kultúrájának fejlődését és terjedését is magával hozta, ami az állam működése során is egyre fontosabbá vált. Mindez egy sok évszázados együttműködés, szoros összefonódás kezdetét jelentette az egyház és a világi intézmények, szervezetek számára. Ennek eredményeként az egyházi levéltárak végigkísérték hazánkat ezeréves útján, forrásaik a magyar történetírás szerves, nélkülözhetetlen részét alkotják. Az egyházi levéltárak sorsa természetesen összefüggött az egyházszervezet változásaival, s a Szent István által alapított egyházmegyék élén álló püspökök munkájának segítésére, tanácsadó testületként hamarosan megszervezték az első székeskáptalanokat is. Ezzel tulajdonképpen kialakult az egyházmegyékhez köthető katolikus levéltárak máig is jellemző, két fő típusa: püspöki (érseki) és káptalani (főkáptalani) levéltárak formájában. Az egyházszervezet kiépülésével párhuzamosan virágzásnak indultak Magyarországon is a szerzetesrendek. Ennek a fejlődésnek köszönhető, hogy a 12. század végétől megjelent a káptalanok és bizonyos szerzetes konventek új funkciója, a hiteleshelyi tevékenység, melynek során közhitelű, jogbiztosító jellegű írásokat állítottak ki, és őrizték azok másolatait. A hiteleshelyek — Európában kivételes, sajátosan magyar módon — pótolták a Magyar országon hiányzó közjegyzőket, s az így keletkezett iratokat gondosan elkülönítve, külön nyilvántartással tárolták. Az egyházi levéltárak jellemző tárolási helye a középkorban a templomok sekrestyéje, illetve tornya volt. Sajnos az iratok fontossága, megkülönböztetett kezelése sem nyújtott védelmet az elemi károk, pl. villámcsapásból származó tűzesetek, vagy éppen a tatárok pusztítása ellen, sőt ezen kívül a levéltárak szándékos rongálása is előfordult egy-egy hatalmaskodás alkalmával, a birtokviszonyok és tulajdonjogok önkényes módosítása érdekében. Az említett iratpusztulások ellenére bizonyos dunántúli egyházi gyűjtemények, például az esztergomi, pannonhalmi és veszprémi levéltárak igen jelentős középkori állománnyal rendelkeznek, és összesen több, mint tízezer oklevelet őriznek. 1526 után a törökök által elfoglalt és tartósan uralt területeken megszűnt a hagyományos egyházszervezet, s a régi iratok nagyrészt elvesztek. Folyamatossá vált a levéltári anyagok török veszély előli menekítése, előbb-utóbb szinte valamennyi levéltár „útra kelt”, és sajnos számos el is pusztult közülük útközben. A törökök kiűzése után a levéltárak visszaköltözése sem ment egy csapásra, hanem esetenként még hosszú évtizedeket vett igénybe. Annak ellenére tehát, hogy módszeres és szándékos iratpusztításról a törökök részéről sem beszélhetünk, ez az időszak mégis jelentős károkat (nagymértékű iratvesztést, keveredést) okozott a levéltárakban. Ennek következményei a másfél évszázados megszálláson jóval túlmutatnak. A 18. század a katolikus egyházszervezet újjáépítésének kora volt. Végre „hazaköltözhettek” a püspökségek és káptalanok régi székhelyeikre, újraindulhatott a hiteleshelyi tevékenység, s a katolikus egyház fokozatosan jelentős birtokokhoz jutott a töröktől visszafoglalt területeken. A legtöbb levéltár iratsorozatai ettől az időtől fogva már folyamatosak, a plébániák levéltárai is gyarapodásnak indultak, bővült az írásbeliség, s mindezt természetesen nem nézte tétlenül az állam sem, sőt a Habsburg uralkodók tevékeny, meghatározó szervezői lettek a katolikus egyház újjáépítésének. Mária Terézia új egyházmegyéket is alapított. A püspöki és kanonoki kinevezések főkegyúri jogának következetes, egyre szélesebb körű alkalmazásával a királyok számára megnőtt a beavatkozás lehetősége. Szabályozták az egyházi birtokok gazdálkodását, s a felvilágosult uralkodói célok (mint például az ország erőforrásainak, lélekszámának felmérése, 92 Felvallási jegyzőkönyvek sorozata a győri káptalan hiteleshelyi levéltárában
