Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Hermann István (szerk.): Magyarország levéltárai, 2014. MLE, Bp. 2015. - A Magyar Nemzeti Levéltár megyei levéltárai (Káli Csaba)
A feudális kori mezővárosok anyagában általában megtalálhatók a tanács működése során keletkezett jegyzőkönyvek és iratok, a főbírói iratok és számadások, a közgyám, a városgazda, az adószedő, valamint a rendőrkapitány iratai. Az 1848 utáni városi anyag már jóval differenciáltabb. Gerincét a képviselőtestületi jegyzőkönyvek és iratok, valamint a polgármesteri hivatal iratai alkotják, míg a különféle városi szakhivatalok irataiból kevesebb maradt fenn. A községek iratai között csak elvétve található feudális kori anyag (pl. bírói számadás, adózással kapcsolatos nyilvántartások), viszont a 19. század utolsó harmadában és később keletkezett községi képviselő-testületi jegyzőkönyveknek már nagyobb hányada került levéltárba. Az 1870-es évektől 1950-ig a szakigazgatást a megyei és ennél alacsonyabb szinten is egyre inkább a helyi igazgatástól független állami szakhivatalok látták el. Egy-egy megyében számuk elérhette a több tucatot is, felügyeletüket az illetékes minisztériumok látták el. Ezek anyagai meglehetősen nagy hiányokkal kerültek be a megyei levéltárakba, ha egyáltalán maradt mit beszállítani. Mivel ezeket az iratokat általában a szakhivatal irattárában érte a második világháború, a harci cselekmények során, illetve az azt követő zűrzavaros időszakban (papír- és tüzelőhiány okán) felemésztődtek ezek a dokumentumok. Előbbi anyagokhoz képest jobb állapotban és nagyobb mennyiségben érkeztek a levéltárakba a jogszolgáltatás területi szerveinek iratai, ahová a különböző szintű bíróságok (ítélőtáblák, törvényszékek és járásbíróságok) és ügyészségek, a büntető és javítóintézetek, valamint a közjegyzők iratai tartoznak. Az intézetek és intézmények által „termelt” iratok közül forrásérték és mennyiség szempontjából egyaránt a tanintézetek anyaga a legjelentősebb. Viszonylag kevés — különösen a második világháború előtti időből — a közművelődési intézmények (színházak, múzeumok, könyvtárak), valamint az egészségügyi és szociális intézmények levéltári őrizetbe került iratanyaga. Musztafa egri pasa Kinisi Andrásnak adott 1649. évi hitlevele a Heves Megyei Levéltárban A testületek és egyesületek iratai szintén rendkívül kis mennyiségben és töredékesen kerültek a megyei levéltárakba. Előbbiek közül a céhes iratok örvendenek a legnagyobb népszerűségnek, ezen kívül itt találjuk — mások mellett — a különböző (kereskedelmi és ipari, mezőgazdasági, mérnöki, orvosi stb.) kamarák, az ipartestületek, hegyközségek, legeltetési társulatok, vízitársulatok, erdőbirtokosságok, valamint a társadalom-jóléti köztestületek iratait. Az egyesületek irategyütteseiben leginkább alapszabályokat, alakulási jegyzőkönyveket lelhetünk fel. A második világháború előtti politikai pártok és szövetségek irataiból alig maradt ránk valami. Igen értékes forrásnak számít viszont a Magyar Kommunista Párt, az 1948 és 1956 között működött Magyar Dolgozók Pártja (MDP), valamint az 1956 és 1989 között létezett Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) iratállománya, karöltve az állampártokhoz kapcsolódó ifjúsági-, gazdasági- és egyéb szervezetek irataival. A gazdasági szervek iratait illetően különösen az 1960-as évektől a rendszerváltásig, pontosabban az állami vállalatok felszámolásáig, esetleg privatizálásáig meglehetősen gazdag anyag áll a rendelkezésünkre. Az egyházi iratokat rendszerint az egyházi levéltárak őrzik, de több esetben az úgynevezett hiteleshelyek, vagyis a mai közjegyzők elődeinek iratai és az 1950-ben feloszlatott szerzetesrendek irataiból is nem kevés a megyei levéltárakban lelhető fel. A családi levéltárak anyagai a háborús eseményekkel kapcsolatos iratmentés, letétbe helyezés, ajándékozás vagy vásárlás útján kerültek a megyei levéltárakba. (A nagyobb birtokos családok iratait a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrzi.) Hasonló úton jutottak a levéltárak az egyes személyek irataihoz is. Valamennyi megyei levéltár őriz ún. gyűjteményes fondokat, vagyis olyan iratokat, amelyek nem egy iratképzőtől származnak, hanem valamilyen tematikai vagy fizikai jelleg alapján kerültek egy helyre. Ide sorolódnak a már tárgyalt Mohács előtti oklevelek, de itt találjuk a gyakorta igen gazdag kéziratos és egyéb térképek állományát is. Szinte minden levéltár rendelkezik fénykép-, plakát- és sajtóanyag gyűjteménnyel is. Értékes és gyakran kutatott források a községi szabályrendeletek, az egyesületi alapszabályok, valamint az 1828—1895 közötti felekezeti anyakönyvek másodpéldányai is. Láthattuk tehát, hogy milyen sokféle iratot őriznek a megyei levéltárak, de joggal vetődik fel egy másik kérdés, kik dolgoznak a levéltárakban, és tulajdonképpen mi a munkájuk az iratok begyűjtésén és passzív őrzésén kívül? Akik még nem voltak ügyfelei, kutatói, egyéb érdeklődői, partnerei a levéltáraknak, azok el sem tudják képzelni milyen sokrétű és szerteágazó munka 39
