Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Hermann István (szerk.): Magyarország levéltárai, 2014. MLE, Bp. 2015. - A Magyar Nemzeti Levéltár megyei levéltárai (Káli Csaba)
KÁLI Csaba A Magyar Nemzeti Levéltár Megyei Levéltárai A magyar közigazgatás középszintű egysége, a megye csaknem egyidős az államalapítással. A Magyar Királyságot megalapító Szent István király közel ezer évvel ezelőtt hozta létre a megyerendszert nyugat-európai mintára. A megyei levéltárak azonban, noha időnként hétszáz-nyolcszáz éves iratokat is őriznek, mint intézmények nem rendelkeznek ilyen tekintélyes múlttal. Valójában csak a 18. század elejétől, vagyis a török háborúk lezárását követően, az ország — benne a közigazgatás — újjászervezésével egy időben kezdődött el a megyékben a korábbról fennmaradt vagy frissen keletkezett iratok összegyűjtése, rendszerezése. A modernizálódó állam egyre nagyobb jelentőséget tulajdonított az írásbeliségnek mint az információ megszerzésének, továbbításának és megtartásának ekkoriban még jószerével egyetlen lehetőségének. Ez az egyik magyarázata annak, hogy ettől az időszaktól fogva nő meg jelentősen a megyei levéltárakban őrzött iratok mennyisége. A mai értelemben vett megyei levéltárakról azonban még ekkor sem beszélhetünk, azok szorosan a közigazgatás szolgálatába állítva, a megyeházák irattáraiként működtek egészen a 20. század közepéig. Először az 1930-as évek végén fogalmazódott meg egy olyan törvényjavaslat, amely a hazai levéltárügyet átfogóan kívánta szabályozni, korszerűsítve annak szervezeti kereteit, de a háborús viszonyok miatt annak elfogadására csak 1947-ben került sor. Pár évvel később azonban a szovjet érdekszféra részeként, Magyar országon is egy olyan diktatórikus államhatalom kezdett kiépülni, amely az ország életének irányítását a végletekig akarta központosítani. Ez a fajta átalakulás e törvény szellemét és gyakorlati alkotásait nem tudta összeegyeztetni a levéltárakkal szemben formálódó szocialista igényekkel, így 1950-ben — a szocialista törvénykezés egyik új termékével — egy törvényerejű rendelettel teremtettek teljesen új helyzetet a magyarországi levéltárügyben, megteremtve többek között a megyei levéltárak hálózatát. Az adminisztratív úton frissen létrehozott, az egykor önálló városi levéltárakat is magában foglaló megyei levéltárakra hatalmas munka hárult az ötvenes évek első felében, hiszen a hirtelen megnövekedett illetékesség miatt rengeteg iratot kellett gyorsan átvenniük, ami sok esetben gyakorlatilag iratmentést jelentett. Alapvetően a raktári, elhelyezési problémák miatt lehetetlen volt tartani azt az egységesítő elvet, miszerint a megyei levéltár a megye (esetleg új) székhelyén alakuljon meg és csakis ott képezzen egyetlen egységet. Ebből következően például az 1950-ben három volt kisebb megye(rész) egyesítésével létrehozott Győr-Sopron (ma Győr-Moson-Sopron) megyében a helyhiány és az erős történelmi gyökerek, valamint Sopron városának hihetetlenül gazdag és megfelelően tárolt levéltári anyaga eleve két egyenrangú „megyei” levéltárat eredményezett az egyesített megyék székhelyévé lett Győrben, és az e címét éppen elvesztő Sopronban. Ráadásul a hajdani Moson megye székhelyén, Mosonmagyaróváron a győri levéltárnak kirendeltsége maradt fenn, így az egyesítés előtti megyék (volt) székhelyei valamennyien helyben megtarthatták levéltári anyagukat. A történelmi gyökerek — valamint a raktárhiány — centralizációs törekvéseket elhomályosító erejére a másik jó példa Békés és Komárom-Esztergom megye, ahol az 1950 előtti székhelyen, Gyulán, illetve Esztergomban maradt a levéltár. Az említett okok miatt a megyei levéltárak döntő többsége, a rendszerint megyeszékhelyen lévő központjaik mellett a nagy múltú és jelentős levéltári anyaggal rendelkező megyebeli kisebb városokban — az egykoron önálló, helyben maradt városi levéltárak anyagára alapozva — úgynevezett fióklevéltárakat hozott létre. Ebben a tekintetben Csongrád a rekorder, ahol a szegedi központon kívül négy fióklevéltár, illetve részleg működik az egykori történelmi megyeszékhelyeken és más városokban (Hódmezővásárhely, Szentes, Makó, Csongrád). 32 Kaposvár 1899-ben vésett pecsétnyomója a Somogy megyei Levéltárban
