Levéltárak működéséről szóló intézkedések, tervezetek, értékelések
Hermann István (szerk.): Magyarország levéltárai, 2014. MLE, Bp. 2015. - A Magyar Nemzeti Levéltár megyei levéltárai (Káli Csaba)
A megyei levéltárak életében az 1968-as év hozott újabb sorsfordító változást, mivel az eleddig állami fenntartásban működő intézmények az illetékes megyei tanácsokhoz kerültek át január l-jétől. Ez a váltás összességében jótékony hatásúnak bizonyult, hiszen a levéltárakat érintő döntések decentralizálása révén jobban érvényesülhetett a helyi érdek, az új fenntartó sokkal inkább magáénak érezte intézményét. Részben tehát ezzel összefüggésben, de természetesen más okok miatt is ettől az időponttól kezdve gyorsult meg a megyei levéltárak fejlődése. Ennek megfelelően a korábban meglehetősen mostoha raktári, személyi és pénzügyi feltételek nem kis javuláson mentek át, de még ez is kevésnek bizonyult egy optimális állapot eléréséhez. A hatvanas, hetvenes, de még a nyolcvanas évtized is így inkább csak egy relatív fejlődést hozott, ami például abban nyilvánult meg, hogy a vidéki levéltárakban őrzött anyagok ebben az időben a tárolásra teljesen alkalmatlan szükségraktárakból (pl. fűtetlen, dohos pincék, templomi kripták) az iratok tárolására minimálisan már alkalmas szükségraktárakba (elhagyott kastélyok, volt egyházi és gazdasági épületek) kerültek. Ezek a helyiségek azonban a kor színvonalán korszerűnek tekinthető raktározási körülményeknek változatlanul nem feleltek meg. Uj modern, komplex levéltári épületek alig készültek a szocializmus évtizedeiben, pozitív példaként csak a Szolnok Megyei Levéltár és részben a Csongrád Megyei Levéltár szegedi központja említhető. Az 1989/90-ben lezajlott rendszerváltás és a rákövetkező évtizedek minden korábbinál jelentősebb változásokat hoztak az intézmények életében. A megyei levéltárak fenntartói 1990 végétől a megyei tanácsok helyére lépő megyei önkormányzatok lettek, mely tény több megyei levéltár nevében némi módosulást is eredményezett, ugyanis egyes esetekben a megye nevének megváltozása és az önkormányzati jelleg is visszatükröződött az intézmény új, hivatalos elnevezésében. így lett például a Bács-Kiskun Megyei Levéltár neve Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára, a Komárom Megyei Levéltár pedig Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára 1995-ben érkezett el a törvénykezés oda, hogy törvényt alkosson a levéltárakról (1995. évi LXVI. tv), míg 2002-ben miniszteri rendelet határozta meg a levéltárakat — benne a megyei levéltárakat — érintő szakmai követelményeket (10/2002. NKÖM rendelet). A demokratikus jogi szabályozás mellett legalább annyira fontos volt a változások sorában, hogy minden eddiginél több megyei levéltár elhelyezési gondjai enyhültek vagy szűntek meg az új raktárak vagy egész levéltárak épültével. Először a raktári kapacitás bővült általában használt, de a korábbiakhoz képest megfelelőbben átalakított épületek bevonásával, majd a kilencvenes évek végétől több központ is új (Kecskemét) vagy felújított (Nyíregyháza) épületbe helyezhette át irodáit és a közösségi tereit. A 2000-es évek elejétől pedig több megyében is új levéltárak épültek (Vas és Pest megye) vagy költöztek át nívósán felújított régebbi épületekbe (Veszprém), vagy újították fel és bővítették a saját épületüket (Szolnok). A következő jelentős változást a 2012. év hozta el a megyei levéltárak számára. Január 1-jén a megyei önkormányzat helyett ismét az állam vette át a fenntartói szerepet, ami a megyei intézményfenntartó központokon keresztül valósult meg. Ez a megoldás azonban átmenetinek bizonyult, mivel 2012. október 1-jén valamennyi megyei levéltár beolvadt a Magyar Országos Levéltárba. Ezzel megalakult a Magyar Nemzeti Levéltár, melynek tagintézményei lettek a megyei levéltárak. De vajon tudja-e a Kedves Olvasó, hogy mit rejtenek az olykor több évszázados falak? Erre a kérdésre nyilván a legtöbben azt válaszolnák, hogy a régi korok iratait, több évszázados okleveleket, jegyzőkönyveket, pecséteket... Valóban, ilyenek is találhatók a megyei archívumokban, de — talán lehet, hogy meglepő módon — nyolcvan-kilencven százalékban mégis az elmúlt évszázad, azon belül is a 20. század második felében keletkezett iratokat őrzik ezek az intézmények. Az itt dolgozó levéltárosok munkájának tárgya, vagyis az őrzött iratok mennyisége az intézmények létrehozása óta rendületlenül gyarapodott, mely növekedésnek voltak kiemelkedőbb és viszonylag mérsékeltebb fázisai. A megalakulás után, az illetékességi terület megnövekedése miatti gyors növekedést — az eleve szűk raktárak telítődése miatt — egy konszolidáltabb periódus követte. Ezt a nyolcvanas években, összefüggésben a raktári helyzet relatív 35 Tolna ás Fejér vármegyék címerei
