Irányító és ellenőrző szervezetek
Lakos János: Jelentés a Levéltári Szakfelügyelet 2001. évi működéséről és az ellenőrzések során szerzett tapasztalatokról. • 2002. [LSZ 2002/1. 54-62. p.]
4. Egyebek A Prímási Levéltár iratállományának tekintélyes részét a Bazilika tetőterében, levéltári célra alkalmatlan helyen tárolja. Ennek a szükségraktárnak a felszámolása mielőbbi megoldást követel. A tervek szerint az egyházhoz visszakerült volt nagyszemináriumi épület első emeletén kap helyet a levéltár. Az épület-felújítási munkák folynak, de nem tudni, mikor vehető birtokba a levéltárnak szánt rész. Mindenesetre fontos, hogy a levéltár fokozza a Bazilika tetőterében lévő iratanyag költöztetésre történő előkészítésének ütemét. (Legkésőbb az új épületrész birtokbavételekor, tehát amikortól két telephelyen működik majd a levéltár, személyi fejlesztés válik szükségessé.) Az elmúlt két évben jelentős felújítási munkák folytak a Kalocsa-Kecskeméti Érseki és Főkáptalani Levéltár érseki palotában lévő raktáraiban. Ennek és a levéltárosok által elvégzett nagyarányú raktárrendezési és dobozolási munkáknak köszönhetően lényegesen javultak a tárolási körülmények. Időközben a Katona-házi részleg épületfelújítása is kezdetét vette. Hasonló pozitív változások voltak a Szombathelyi Püspöki Levéltárban is, itt ráadásul személyi fejlesztésre is sor került. Az elmúlt években a Református Egyház Zsinati Levéltára technikailag jól felszerelt, színvonalasan működő intézménnyé vált. Nyomatékosan fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy a levéltár súlyos tárolási gondokkal küzd. A raktárban a padlón, több sorban is találhatók iratanyagok az állványok telítettsége miatt. Új raktár biztosítása elengedhetetlen. Ugyanilyen, talán még rosszabb helyzetben van az Evangélikus Országos Levéltár. Helyiségei zsúfoltak; rendeltetésszerű működése területi fejlesztés, megfelelő új raktár biztosítása nélkül ellehetetlenül. * * * Jelentésem végén megemlítem, hogy a levéltári szakfelügyelet a fennállása óta eltelt három évben teljes körűen megvizsgálta a fővárosi és megyei, a városi és a szaklevéltárak, valamint a nyilvános magánlevéltárak működési feltételeit és a szakmai feladatok végzését. A szakfelügyelők megállapításairól és javaslatairól szóló jelentések a levéltárak vezetőihez és a levéltárfenntartókhoz is eljutottak. Előbbiek — tapasztalatom szerint — a legtöbb esetben elfogadták észrevételeinket, és hozzá is kezdtek a feltárt szakmai hiányosságok kiküszöböléséhez. Utóbbiak, tehát a fenntartók, mégpedig főleg a közlevéltárak fenntartói azonban általában nem mutattak túl nagy aktivitást az intézményeik működési feltételeinek javítását célzó javaslataink érvényesítésében. Sokkal több eredményt érhettünk el a nyilvános magánlevéltárak fenntartóinál. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a szakfelügyelet csupán a levéltári törvényre és a szokásokra támaszkodhatott tevékenysége során, hiszen a szakmai követelményrendszert tartalmazó rendelet 1996 óta nem született meg, márpedig elsősorban e rendelet előírásainak végrehajtását kellene ellenőriznie. Ez a tény magától értetődően önmagában korlátozta munkánkat. Remélhetőleg a szakfelügyelet most megkezdődött új hároméves ciklusában hamarosan már ezzel a jogszabállyal a tarsolyunkban végezhetjük munkánkat. 62
