Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések

Zsidi Vilmos - Molnár László: AZ egyetemi levéltárak hazai kialakulása, fejlődése LSZ 58. (2008) 2.

az elkészült segédletek, forráskiadványok megjelentetését, publikálását. A kilencvenes évek közepétől a munkálatok eredménye is megmutatkozott és lényegében évente egy új egyetemi szaklevéltár jött létre. 1995-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán (Egyetemen), 1997-ben a Magyar Testnevelési Egyetemen, 1998-ban a Magyar Iparművészeti Főiskolán (Egyetemen) és 1999-ben a Veszprémi Egyetemen. A Szövetség Levéltári Tanácsa 1996 novemberében tartott ülésén módosította alapszabályát és működését ki kívánta terjeszteni az egész országra. Ezt a szándékot jelezte a hivatalos elnevezés megváltoztatása. 1996-ban alakult meg a Magyar Egyetemi és Főiskolai Levéltári Szövetség, amelynek munkájába ettől kezdve a vidéki egyetemek és főiskolák levéltárai, illetve egyetemtörténeti gyűjteményei is bekapcsolódtak. A Szövetség munkájának egyik legfontosabb eredménye egy közös magyar egyetemi levéltári fond- és állagjegyzék elkészítése és kiadása volt. Egy általános magyar felsőoktatás-történeti levéltári forrásjegyzék kiadását a Magyar Felsőoktatás-történeti Munkaközösség már az 1970-es évek második felében tervbe vette. Antall József az Orvostörténeti Könyvtár Múzeum és Levéltár főigazgatója volt az, aki 1976. június 8-án javaslatot tett az egyetemi levéltárügy intézményi kereteinek kialakítására. Ekkoriban merült fel, hogy össze kellene gyűjteni a különböző országos és megyei, sőt egyházi levéltárakban őrzött felsőoktatási forrásanyag adatait és ezt ki kellene egészíteni a magyar egyetemeken és főiskolákon megmaradt levéltári anyagokról szóló információkkal. Ebben az ügyben a Felsőoktatás-történeti Munkaközösség körlevéllel fordult a magyar levéltárakhoz és a felsőoktatási intézményekhez és a beérkezett válaszok alapján kívánta kiadni a magyar felsőoktatás levéltári dokumentumainak listáját. Az 1980-as évek elején megalakult a Nemzetközi Egyetemtörténeti Bizottság Magyar Nemzeti Bizottsága és a kérdőív aktualizálásával újra napirendre tűzte a témát. Antall József a kiadvány egybe -szerkesztésére Szögi Lászlói és Szemkeő Endrét kérte fel. Az 1980-as évek második felében beérkezett válaszok sajnos csak azt mutatták, hogy bár a magyar felsőoktatási intézményekben a pusztulások ellenére is óriási értékű és jelentős mennyiségű levéltári anyag halmozódott fel, de ezek az esetek 95%-ában feldolgozatlanul, a legkülönbözőbb szervezeti egységekben szétszórva, gyakorlatilag kutathatatlan állapotban voltak fellelhetőek, így a megadott információk alapján használható kutatási segédletet kiadni nem lehetett. A budapesti egyetemek és főiskolák közül csak 2-3-nak volt akkoriban rendezett iratanyaga, a többieknél szinte alig állt rendelkezésre használható adat. Vidéken a megyei levéltárak — Pécsett, Debrecenben és Szegeden — ugyan átvettek egyetemi iratanyagot, de e sorozatok nem voltak teljesek, egyes anyagrészek kutathatatlan állapotban az egyetemeken maradtak. Mindez egységes szerkezetű segédlet kiadását akkor nem tette lehetővé. A különböző egyetemi levéltárak között ésszerű cseréket kellett végrehajtani, hogy a gyűjtőkörök jól elhatárolhatók legyenek. Az ELTE Levéltára így több másik egyetemi levéltárnak adott át anyagokat. Kisebb mennyiségű iratanyagot kaptak vissza az egyetemi levéltárak a Magyar Országos Levéltárból, a megyei levéltárakból, a volt MSZMP Pártarchívumából, sőt a közelmúltban Budapest Főváros Levéltárából is. 15