Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések

Zsidi Vilmos - Molnár László: AZ egyetemi levéltárak hazai kialakulása, fejlődése LSZ 58. (2008) 2.

dődtek, amelyek eredményeként 1986-ban az Allatorvostudományi Egyetem, 1987-ben pedig a keszthelyi Agrártudományi Egyetem és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem gyűjteménye kapta meg a szaklevéltári jogállást. Alapítási hullám, szakmai szövetség A rendszerváltás előtt tehát hivatalosan hat egyetemi levéltár létezett Magyarországon, de számos intézményben már egy-két évtizede folytak olyan szakmai munkák, amelyek megkönnyítették a további levéltáralapításokat. Ennek következtében nem meglepő, hogy 1993 elején egyszerre négy új egyetemi szaklevéltár kapott működési engedélyt: A fővárosban a Budapesti Műszaki Egyetem, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, valamint a Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Miután az említett 10 egyetemi levéltár közül 8 Budapest tágabb régiójában működött, s az itteni egyetemek története a múltban oly sokszor szervezetileg is összekapcsolódott, értelemszerűen adódott a gondolat, hogy a levéltárak és a régió többi felsőoktatási intézményének ilyen irányú tevékenységét össze kellene hangolni, s a nehéz gazdasági viszonyok között a meglévő erőket és képességeket jobban kellene kihasználni. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium Felsőoktatási, ill. Közgyűjteményi Főosztályai e tényezőket figyelembe véve 1992 nyarán javasolták a budapesti régió felsőoktatási intézményeinek egy levéltári szövetség létrehozását. Szó sem volt központosításról, az iratanyag keletkezési helyéről történő elszállításról, ami nemcsak az intézmények autonómiáját sértette volna, de a már említett tudományos és kutató érdekeknek is ellentmondott volna. A régió intézményei döntő többségükben kedvezően reagáltak a javaslatra, és 1992 őszén a leendő szövetség központjának fogadták el a legrégibb, folyamatosan működő hazai egyetem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárát. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium által előkészített tárgyalások után, 1993. április és május hónapokban valamennyi, a budapesti agglomerációhoz tartozó egyetem és főiskola tanácsa megtárgyalta a Budapest-Gödöllői Egyetemi és Főiskolai Levéltári Szövetség létesítésének tervét, és határozatot hozott. A 24 egyetem és főiskola közül 21 felsőoktatási intézmény döntött a Szövetségbe való belépés mellett. Három intézmény jelezte azt, hogy egyetért a Szövetség céljaival, de egyelőre nem kíván annak tagja lenni. A csatlakozott szaklevéltárakban összesen 12-13 fő dolgozott, akiknek fele szakirányú egyetemi diplomával, történelem vagy levéltár szakos végzettséggel rendelkezett. A Szövetség szakmai tevékenységét elsősorban erre a szűkebb szakértői csoportra kívántuk alapozni, amely a társult intézményekben közösen tevékenykedve, jelentős levéltári feladatok ellátására képes. A kidolgozott szabályzat szerint a Szövetség a „régióhoz tartozó és a Szövetséghez önkéntesen csatlakozó egyetemek és főiskolák levéltárainak és központi irattárainak szaklevéltári hálózataként működő szervezete", amely „nem önálló jogi személy, feladatait a csatlakozott intézmények megbízása és átruházott hatáskörük alapján végzi. " A Szövetség más feladatokat oldott meg olyan tagintézmények esetében, amelyekben már működik szaklevéltár, és másokat ott, ahol ilyen archívum nem alakult meg. Az együttműködés konkrét formájáról az érintett egyetemek és főiskolák egyedi megállapodást is kötöttek a Szövetséggel, amely kölcsönösen rögzítette a vállalt feladatokat és kötelezettségeket. A Szövetség a tagegyetemek könyvtáraival megállapodásokat írt alá, amelyben az előbbi szervezet elsősorban rendezési munkák végzését vállalta, az intézmények pedig 14