Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések

Bikki István: A gazdasági levéltárügy Magyarországon. • 1994. [LSZ 1994/3. 3-9. p.]

újonnan megalkotott levéltári jogszabályoknak, az 1969. évi 27. tvr. és a 30/ 1969. (IX. 2.) Korm. rendelet előírásainak megfelelően szabályozta a 186/1969. (MK 24.) MM utasítás és a 130/1971. (MK 10.) MM utasítással kiadott Levéltárak Ügyviteli Szabályzata (LÜSZ) is. Az ŰMKL volt köteles átvenni az országos jellegű állami gazdasági szerveknek a felszabadulás, az országos jellegű nem állami gazdasági szerveknek államosításuk időpontja után keletkezett levéltári anyagát. (A MOL gyűjtőköre a fentieknek megfelelően szűkült.) Az 1969. évi 27. tvr. és a végrehajtására kiadott 30/1969. (IX. 2.) Korm. rendelet, majd a nyomukban megszületett ágazati minta-iratkezelési szabályzatok és irattári tervek a társadalmi és gazdasági élet teljes körében előírták, az iratok keletkezésétől fogva, az archiválási kötelezettséget. Az irattári tételek bevezetésével pedig már az irattárakban el kellett volna különülniük a kiselejtezhető és az ügyviteli értékük elvesztése után, legalább 15 évi irattári őrzés után, levéltárba adandó iratcsoportoknak. Az ŰMKL és a területi levéltárak gyűjtőkörének elhatárolásával kapcsolatos konkrét problémákat tükrözi a 70-es évek elején a Levéltári Igazgatósággal (LIG) történt levélváltások sorozata. A 101/1975. (MK 13.) KM utasítás, a hatályos magas szintű levéltári jogszabályokkal ellentétesen, módosította a LÜSZ idevágó rendelkezéseit. Az utasítás tovább nehezítette az egyes levéltárak gyűjtőkörének elválasztását, és országos jelentőségű vállalatokat továbbra is a területi levéltárakhoz utalt. A minisztériumok és az országos főhatóságok közvetlen felügyelete alá tartozó fővárosi székhelyű ipari vállalatokat és trösztöket a BFL-hez, Ül. a Pest Megyei Levéltárhoz (PML) sorolta, viszont a kisebb jelentőségű szolgáltató és kereskedelmi vállalatok az ÜMKL-hez kerültek. A jogalkotó is érezhette, hogy az utasítás megjelenése sem teremt egyértelmű helyzetet, ezért az ŰMKL, a BFL és a PML illetékességi körébe tartozó szervek részletes jegyzékét a LIG-nek kellett összeállítania, ül. szükség esetén módosítania, kiegészítenie. A Művelődésügyi Minisztérium Közgyűjteményi Főosztálya 29824/1981. sz. alatt, 1981. október 15-i hatállyal 54 vidéki székhelyű vállalatot sorolt át az ŰMKL, ül. az újonnan létrejött, vállalati iratokkal foglalkozó részlege gyűjtőkörébe. 1984-ben ez a részleg az ŰMKL akkori II. osztályától további 68 gazdasági szervvel kapcsolatos feladatot vett át. A többnyire szolgáltató, tervező és kereskedelmi cégek továbbra is az I. és II. osztály feladatkörében maradtak. Az ŰMKL a 80-as években (1982-ben és 1988-ban) kétszer is korszerűsítette gyűjtőköri szerv jegyzékét. Ezt megelőzően történt kísérlet a levéltári értékű iratfajták kiválasztására a vállalatok területén (az ún. Erdmann-féle értékhatár-vizsgálat részeként.) A történeti érték fogalmának meghatározását kívánta szolgálni az Ipari Minisztérium (illetve a jogelőd minisztériumok) minta-iratkezelési szabályzatainak 1984-ben végrehajtott áttekintése. A nem mindig következetes szabályozás gyakorlati következményeit vizsgálta meg a MOL, amikor 1987 és 1990 között felmérte az államosítás előtt keletkezett és gyűjtőkörébe tartozó vállalati iratok mennyiségét. A felmérés szerint a kintlévő iratok mennyisége kb. 2400 ifm. A szakmai feladatok egyértelműbb meghatározását tette lehetővé az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1987: 5. tvr. végrehajtásáról rendelkező 17/1987. (VI. 9.) MT rendelet is, amely megnövelte a levéltári terület rálátását a TÜK iratokra, egyidejűleg megnövelte jogosítványait a selejtezési eljárásban. Az alábbiakban azokat a gazdasági jogszabályokat tekintem át, amelyek levéltári hatásai jelentős mértékben befolyásolják az 1969-es levéltári törvényerejű rendeletben megfogalmazott szakmai munka tartalmát és gyakorlatát. Az 1969-es levéltári szabályozás, a korszak felfogásának és jogi előírásainak megfelelően, a vállalatokat állami szervekként definiálta. Csak ezt követően, az 6