Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések

Bikki István: A gazdasági levéltárügy Magyarországon. • 1994. [LSZ 1994/3. 3-9. p.]

sere megkezdett iratbegyűjtések a 185/1951. (X. 23.) MT rendelettel és a végrehajtására kiadott tárcautasításokkal nyertek szervezett formát. A közületi szervek (vállalatok) iratainak megőrzéséről és selejtezéséről szóló minisztertanácsi rendelet alapján, általában öt évi őrzés után, évenként selejteztek az irattárakban. A ki nem selejtezhető iratokat a selejtezést követő egy éven belül lett volna köteles az illetékes levéltár átvenni. A végrehajtási utasítások mellékleteként ügykörjegyzékeket készítettek, amelyekben felsorolták azokat az iratokat, melyeknek őrzési ideje 5 évnél hosszabb, ill. rövidebb volt, valamint azokat, amelyeket állandóan meg kellett őrizni. A 185/1951. (X. 23.) MT rendelet végrehajtására kiadott utasítások fogyatékosságai az alkalmazás során már elég hamar kiütköztek. Az ügykörjegyzékek nem voltak elég áttekinthetőek, nem tudták átfogni a szabályozni kívánt területek egészét, s a meglévő utasításokat sem hajtották megfelelően végre. Az ötéves általános irattári őrzési idő rövidnek bizonyult, a levéltáraknak nagy tömegű és többségében új keletű iratokat kellett átvenniük. Ez elhelyezési problémákat okozott, és nagymértékben megnövelte az ügyfélszolgálati tevékenységet is. A kormány a fenti problémákat a 45/1958. (VII. 30.) Korm. rendelet kiadásával kívánta megoldani. Az állami szervek iratainak védelméről és selejtezéséről szóló jogszabály az általános őrzési időt 10 évre emelte és elrendelte új ügykörjegyzékek készítését. Az irattári őrzés idejének lejártát követően 3 éven belül kellett a selejtezést elvégezni. A rendelet megnövelte a levéltári szakterület jogosítványait a selejtezési munkák ellenőrzésénél. Amíg a 185/1951. (X. 23.) MT rendelet szerint a selejtezést végző közület megkeresésére a Levéltárak Országos Központja, illetve a területileg illetékes levéltár nyilvánított szükség esetén véleményt a politikai, a tudományos, a történeti vagy a művészeti szempontból értékes iratok kiválasztásáról, addig a 45/1958. (VII. 30.) Korm. rendelet szerint a levéltári ellenőrzés jogosítványai, az iratselejtezésbe való beleszólás kézzelfoghatóbb lett. A kormányrendelet szerint a TÜK iratokkal kapcsolatosan a levéltár jogosítványa csak a kiselejtezett iratok átvizsgálására terjedt ki. A gazdasági iratok gyűjtését jelentősen érintő szervezeti változás volt, hogy 1953. január l-jével létrehozták a Központi Gazdasági Levéltárat. A 864— 62 107/1952. FOM utasítással létrehozott levéltár gyűjtőköre kiterjedt minden országos jelentőségű ipari, közlekedési, kereskedelmi és mezőgazdasági vállalatra, ill. pénzintézetre, biztosító intézetre, szövetkezetre és gazdasági érdekképviseleti szervre. A KGL a kapitalista korszakban keletkezett iratanyag kezelése mellett a szocialista gazdasági vállalatok iratkezelésének ellenőrzését is átvette. Létrejöttekor a Magyar Országos Levéltártól (MOL) mintegy 1800 fm-nyi iratot vett át. Megszűnése előtt kb. 8000 fm-nyi iratot őrzött. Ezt 386 iparvállalattól, 57 kereskedelmi vállalattól, 75 banktól és egyéb pénzintézettől, illetve 3 egyéb gazdálkodó szervtől gyűjtötte be. A KGL-t 1961. december 31-ével, a 173/1961. (MK 24.) MM utasítással szüntették meg. Iratanyagának jelentős részét, mintegy 5400 fm-nyi iratot, az 1962. január l-jével a MOL-ban létrejött IV. osztály vette át. A Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya rendelkezése alapján idekerültek a kapitalista gazdasági érdekképviseletek, a pénzintézetek, a bányák, az ipari, a közlekedési és a kereskedelmi vállalatok fondjai. A népi demokratikus korszak gazdasági iratanyagából az Országos Szövetkezeti Hitelintézet, a Magyar Állami Szénbányák, a Nehézipari Központ és az iparigazgatóságok fondjait a MOL Népi Demokratikus Osztálya, a nem országos jellegű kapitalista vállalatok és a népi demokratikus korszak teljes iratanyagát pedig Budapest Főváros Levéltára (BFL) és a megyei levéltárak vették át. Az 1970-ben létrejött Üj Magyar Központi Levéltár (ŰMKL) gyűjtőkörét az 5