Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések

Bikki István: A gazdasági levéltárügy Magyarországon. • 1994. [LSZ 1994/3. 3-9. p.]

BIKKI ISTVÁN A gazdasági levéltárügy Magyarországon* Az 1945 utáni magyarországi államosítások tették lehetővé, hogy a levéltárak nagy tömegben vegyenek át gazdasági iratokat. A gazdasági vonatkozású anyagok gyűjtésével kapcsolatos problémákat azonban már a 30-as években jelezték a magyar levéltáros szakma képviselői. A máig szóló tanulságokat kívántam dolgozatom „bevezetőjeként" kiemelni. Ezt követően az elmúlt bő négy évtized gyakorlatát, majd végül a megoldandó feladatokat foglalom össze. Történelmi előzmények röviden A Levéltári Közlemények 1930. évi 3—4. számában Pleidell Ambrus a Gazdasági levéltárak címmel dolgozatot tett közzé. A közvetlen ösztönzést egy francia, gazdaságtörténeti kérdésekkel is foglalkozó új folyóirat, az Annales d' Historie Économique et Sociale megjelenése adta. A franciák s nyomukban Pleidell felveti a kérdést, hogyan lehetne biztosítani, hogy a gazdasági élet fontos dokumentumai ne pusztuljanak el. A gazdaságtörténet az, amelynek igen sok adattal kell dolgoznia, és ezért az e tárgykörbe tartozó iratok legnagyobb körére van szüksége. A fentiekre a németek jöttek rá először, s ez vezetett 1906-ban a kölni gazdasági levéltár megszervezéséhez. A kölni példát követték Baselben, Brüsszelben, Hágában és Birminghamban, illetve hasonló kezdeményezés indult Bostonban is. Magyarországon ebben az időben súlyos problémát jelentett az iratmegsemmisítések kérdése. A szerző meggyőződése szerint viszont van megoldás: „... a gazdasági levéltárak tulajdonosai a legnagyobb készséggel tennének eleget olyan irányú törvényes rendelkezésnek, vagy akár egyszerű felhívásnak is, hogy levéltáraikat valamely központban szakszerű kezelés és megőrzés végett elhelyezzék,...". Ha azonban ez nem valósítható meg és a tudományos kutatás az iratok megsemmisülésének veszélye miatt jóvátehetetlen hátránynak lenne kitéve, állami kezelésbe kellene venni az iratokat. Szabó István A magyar levéltárvédelem kérdése című tanulmányában többször utal Pleidell felvetéseire, de tágabb összefüggések közé helyezve azokat, hiszen szerinte általános tapasztalat, hogy azok a körülmények, amelyek a gazdaságtörténet forrásait veszélyeztetik, annak többé-kevésbé minden más levéltári anyag ki van téve. Megoldást jelentene „Intézményes elősegítése s lehetőség szerint biztosítása annak, hogy a nem állami és nem hatósági levéltárak a nemzeti kultúrjavak állagában fennmaradjanak". * A Magyar Országos Levéltárban az állománygyarapítás kérdéseivel foglalkozó bizottság tagjaként írt referátum bővített változata. 3