Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések

Bikki István: A magyar levéltárügy szervezete, 1950–1968: rövid áttekintés. • 1991. [LSZ 1991/4. 53-71. p.]

6. Kísérletek, tervezetek a levéltárügy újraszabályozására A LOK már 1953-ban feljegyzést készített a „levéltári terület hovatartozása tárgyában". Az ügyiratban szereplő javaslat szerint a levéltárak a Minisztertanács közvetlen irányítása alá kerülnek, mivel a levéltári hálózat — HM-en kívül — az összes tárca és az alájuk rendelt szervek iratait gyűjti, s biztosítja az anyag használhatóságát. „Ily módon egyaránt szolgálja az államapparátus, a népgazdaság és történettudomány érdekeit, s közvetlenebb jellegű politikai célokat is (pl. igazolóbizottsági iratok)." Egyidejűleg felvetődött az MTA, ill. a BM alá tartozás lehetősége is. Az előbbi azért, mert a levéltárak tudományos jellegű kutatómunkát is végeznek, az utóbbi pedig amiatt, mivel a szovjet gyakorlat erre adott példát.

67 1954-re a levéltárügy átszervezése az államapparátusban beindított racionalizálásnak rendelődött alá. Ennek keretében a Minisztertanács titkársága kulturális osztályának vezetője készített javaslatot, amely szerint a levéltárakat a tanácsok alárendeltségébe kell utalni, s a „fővárosi tanácsnál működő levéltár megerősítése és felfejlesztése" után ez a levéltár el tudná látni a tanácsi levéltárak szakmai irányítását. A levéltárak vagy az egyik elnökhelyetteshez vagy az igazgatási osztályhoz tartoznának. Az Országos Levéltárat és a Központi Gazdasági Levéltárat vagy meg kell szüntetni, vagy a fővárosi tanács alá kell rendelni. A teljes dilettantizmust tükröző ötlet szerencsére nem valósult meg. Ez egyébként a levéltári terület teljes szétzilálódását eredményezte volna.

68 1954 októberére az MT titkársága már levéltári tvr. keretében kívánta a szervezeti hovatartozás kérdését megoldani. A tvr.-tervezet elkészítésének határideje 1955 februárja lett.69

Az elkészült anyag „Az iratokról, az irattárakról és a levéltárakról" címet viselte. Eszerint: az iratok állami védelem alatt állnak, tekintet nélkül keletkezésük idejére, őrzésük helyére; az állami védelem alatt álló iratok összessége alkotja a „Nemzeti Levéltári Fondot", az iratok védelmét, felhasználásuk biztosítását, az irattárak és a levéltárak munkáját egy levéltári hatóság irányítja, amelynek vezetőjét az MT nevezi ki; a levéltári hatóság hatásköre nem terjed ki az MDP és a DISZ működése során keletkezett iratanyagokra; az állami levéltárakat a Magyar Országos Levéltár, a Népidemokratikus Korszak Központi Levéltára, a Hadtörténeti Intézet Levéltára és a területi levéltárak alkotják; a levéltárak általában a 10 évnél régebbi iratokat veszik át.70

A tervezet egy másik változata az irat meghatározását is tartalmazta. Eszerint: „iratoknak kell tekinteni a közönséges értelemben vett iratokon túlmenően azok mellékleteit, az iratokhoz tartozó térképeket, rajzokat és képeket, az iratok kezelésére és nyilvántartására szolgáló könyveket, iratjegyzékeket és kartonokat stb.; az iratok jellegén nem változtat, hogy azok kinek vagy kiknek a működése során, milyen eszközzel és milyen nyelven keletkeztek, sem az hogy egyszerű feljegyzés, levél, akta, tekercs, füzet vagy könyv formájában jelennek meg; ide tartoznak a sokszorosítás és nyomdai úton előállított iratok is, kivéve a nyilvános terjesztés céljára készült sajtótermékeket és ezek kéziratait. „A nemzeti érdekű iratok (Nemzeti Levéltári Fond) védelmének és használhatóságuk biztosításának általános szabályozása és ellenőrzése a tervezet szerint az MT hatáskörébe tartozik. Az MT ezt a jogát szakigazgatási hatósága, a Levéltárak Igazgatósága és az ennek alárendelt állami levéltárak útján gyakorolja, a LI vezetőjét az MTA meghallgatása után nevezi ki. Az irattárak és az iratokat kezelő felelős személyek számára irattári, ill. iratkezelési szabályzatokat készít, s ezeket az MT adja ki. A Levéltárak Igazgatósága alatt központi levéltárak (a Magyar Országos Levéltár és a Népidemokratikus Korszak Levéltára) és területi levéltárak működnek.71 61