Levéltári szervezetet meghatározó intézkedések, tervezetek, értékelések

Bikki István: A magyar levéltárügy szervezete, 1950–1968: rövid áttekintés. • 1991. [LSZ 1991/4. 53-71. p.]

Egy másik tervezet szerinti iratmeghatározás így szólt:

72 „iratoknak kell tekinteni minden, bármilyen anyagon, eszközzel és alakban készült írást, rajzot és képet, kivéve a muzeális jellegű feliratokat, a művészeti célzatú rajzokat és képeket, valamint a nyilvános terjesztés céljára készült könyveket és azok kéziratait. Az iratokkal azonos megítélés alá esnek a dokumentum jellegű fény-, film- és hangfelvételek is. Ezen tervezet szerint az MT levéltári szakigazgatási hatóságaként az Állami Levéltárak Főigazgatósága és ennek alárendelten állami levéltárak működnek. Az Állami Levéltárak Főigazgatóságának vezetőjét, az MTA meghallgatásával, az MT nevezi ki. Á tervezettel változtatás nélkül egyetértett az Országos Tervhivatal, a Népművelési Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium és az Állami Egyházügyi Hivatal. Az Igazságügyi Minisztérium nem értett egyet a nemzeti levéltári alap (fond) kifejezéssel. Fölöslegesnek tartotta egy ilyen új fogalom létrehozását, különös tekintettel arra, hogy az alap kifejezés vagyonösszességet jelent. A Pénzügyminisztérium az egész tervezettel nem értett egyet, mert nem látták annak pénzügyi kihatásait, s egyébként sem tartották célravezetőnek a kormány alá rendelt szervek számának további szaporítását. A Belügyminisztérium a tervezet olyan bővítését igényelte, hogy az tartalmazza a selejtezés általános irányelveit is.

73 Az iratkezelés, illetve a levéltárügy egészét újraszabályozó tvr. végül nem született meg, és csak a LOK-nak az államigazgatás szervezetrendszerében elfoglalt helyét megváltoztató 1955. évi 32. tvr. került kihirdetésre, amely alapján alig több mint egy évre a levéltári hatóság a kormány közvetlen alárendeltségébe került. A magyar levéltárügy problémáit taglaló feljegyzést készített 1958 áprilisában a Levéltári Osztály vezetője, Szedő Antal Benke Valéria művelődésügyi miniszternek.

74 Ebben kifejtette, hogy az akkor hatályos levéltári tvr. elavult, sok vonatkozásban nem fedi a való helyzetet. Így pl. a megvalósult kerületi állami levéltárakra alapozza a szervezetet; külön hatóságot létesített a levéltárak irányítására, a Levéltárak Országos Központját, holott 1957-ben a LOK beolvadt a Művelődésügyi Minisztérium szervezetébe, s ennek Levéltári Osztálya lett. Nem valósult meg az egységes állami fond elve, így a szocialista országok többségétől eltérően nem tartozik a levéltári tvr. hatálya alá minden, bárhol és bármilyen eljárással készült dokumentum, amely egyben az állam tulajdona és ezt a fondot az állami levéltárak őrzik, kezelik, valamint azon részei felett, amelyek még nem kerültek levéltárba, felügyeletet gyakorolnak. A fentiek miatt új levéltári törvény megalkotása vált szükségessé. Az osztályvezető felvetette még a Népi Demokratikus Korszak Központi Levéltára létrehozásának szükségességét, valamint a Központi Gazdasági Levéltár megszüntetésének lehetőségét. Szedő Antal 1961 februárjában Liptai Ervinhez, a Múzeumi és Levéltári Főosztály akkori vezetőjéhez írt feljegyzést a Népi Demokratikus Korszak Központi Levéltárának, mint önálló levéltárnak a létrehozásáról.75

Ebben azt olvashatjuk, hogy „A népi demokratikus korszák iratanyaga minden irányú felhasználásának biztosítása érdekében (a népgazdaság megsegítése népünk kulturális forradalmának végső győzelemre vitele, a marxista—leninista történettudomány művelése és fejlesztése stb. számára (önálló levéltár szervezése szükséges annál is inkább, mert a meglévő Magyar Országos Levéltár anyaga a kapitalista korszak zárultával egyre inkább történeti távlatúvá válik...", és ezt követeli a Szovjetunió és a népi demokratikus országok legtöbbjének példája is, hiszen „ott új országos levéltárakat szerveztek a Szocialista Forradalmat követően keletkező országos jellegű és jelentőségű iratanyag" megőrzésére. Az új levéltár 62