Levéltárügyet szabályozó jogszabályok tervezetek, értékelések

Balázs Péter: Teleki Pál miniszterelnök kezdeményezése 1939-ben a magánlevéltárak helyzetének rendezésére: dokumentumok az 1947. évi XXI. tc. előkészítésének történetéhez. • 1990. [LSZ 1990/3. 52-65. p.]

Teleki Pál miniszterelnök kezdeményezése 1939-ben a magánlevéltárak helyzetének rendezésére Dokumentumok az 1947. évi XXI. te. előkészítésének történetéhez Jóllehet Teleki Pál mindössze 9 hónapig (1938. május 14.-tól 1939. február 16-ig) töltötte be a vallás- és közoktatásügyi miniszter felelős posztját, a magyar köz-és magángyűjtemények védelme és fejlesztése érdekében több jelentős kezdeményezés fűződik személyéhez. 1939. február 14-én — tehát kultuszminisztersége utolsó napjaiban — hívta fel a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 15 024/1939. III. sz. alatt a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsát

1 arra, hogy az 1929. évi XI. te. 29. §-ában foglaltakra vonatkozó kormányhatósági intézkedésekre tegyen részletes és megindokolt javaslatot.2 Az 1929. évi XI. te. 29. §-ának rendelkezése szerint „a közhatóságok hivatalos iratait tartalmazó irattárak és levéltárak történelmi jelentőségű anyaguk tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete alá tartoznak, aki e felügyeletet a Tanács útján gyakorolja." A törvény e §-ának 2. bekezdése felhatalmazta a vallás- és közoktatásügyi minisztert arra, hogy „az érdekelt miniszterrel egyetértve a történelmi jelentőségű iratanyag biztos elhelyezéséről, tudományos szempontból rendezéséről, szakszerű kezeléséről, nyilvántartásáról és a tudományos kutatás lehetővé tételéről gondoskodjék". A törvény e rendelkezései a 9300/1935. III. VKM sz. rendelettel 1935. január 19-én életbe léptek. Ez idő óta tehát az említett irattárak és levéltárak történelmi jelentőségű anyaguk tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete alatt álltak, a főfelügyelet gyakorlati megszervezése és az érdekelt miniszterrel egyetértve megvalósítandó gondoskodás azonban még megoldásra várt. Az Országos Levéltár, amelyhez a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa a VKM levelét továbbította, 1939. március 23-án kelt 351/1939. sz. javaslatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel a különböző állami és önkormányzati hatóságok, hivatalok és intézmények irattárairól és levéltárairól a szükséges adatok nem állnak rendelkezésére, a felügyelet megszervezésének előkészítéséhez feltétlenül szükséges a megfelelő adatgyűjtés elvégzésed Ez az 1940—41-ben végzett országos felmérés a levéltárak helyzetének mindaddig páratlan értékű keresztmetszetét örökítette meg, de a kívánt jogi szabályozás évekkel elhalasztódott!1 1939. augusztus 19-én Teleki Pál — már miniszterelnökként — hívta fel a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának figyelmét arra, hogy a hatóságok a sajtótermékek köteles példányaiban kutatván arra jöttek rá, miszerint ezekből egyes számok vagy azoknak bizonyos részei hiányoznak. Feltehető, hogy az érdekelt személyek a megőrzésre eltett köteles példányokból „olvasás közben" szándékosan tépték ki az őket érdeklő vagy rájuk nézve kellemetlen közleményeket. Felkérte tehát a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsát, hogy az Országos Széchényi Könyvtár köteles példányainak hiánytalan és sértetlen megőrzésére a leggondosabb ellenőrzést rendelje el. A megőrzött köteles példányok okmányszerű 52