Lapszemle, 1932. szeptember

1932-09-28 [1389]

és_engeőékejiy^ Beszéde mindenesetre ebben a pillanatban az volt, amit az ember enyhe kifejezéssel kisiklásnak nevez és erősebbel még máskép is nevezhet. Amit Herriot a birodalmi védőrségi miniszter beszédéről mondott, azt már megmondotta a Németországnak küldött válaszjegyzékében és egyéb nyilatkozataiban. Ha ezt most mégegyszer megteszi, felmerül, az a gyanú, hogy taIán_szét_akarja tépni a Genfben szőtt vékony_fonálakat

L Herriotnak az a kérdése, hogy "hogyan lehet gyermekeket az ölés művészetére tanítani?" némileg a saját kigunyolás mellékizével bir, amellyel szemben azt a kérdést kell Herriothoz intézni, hogy vájjon miben állt Franciaországban a háború előtt a hírhedt "renaissance latiné?... A legjobb szónokok azok, akik még a bankett-asztalnál is hallgatni tudnak.- .A Voss, Ztg. /iá6-46<c/ megállapít ja,_ hogy _Herriot ^egyenlőtlen mértékkel mér. Beszéde a genfi tárgyalások nyitánya volt. Franciaország a saját igényei szívós védelmének konzervatív politikáját üzi. fez a politika céljaiban változatlan marad, csak a forma változik, amelyben azt.képviselik, de odakinn a világ ne tévessze meg magát: Azok a nézeteltérések, amelyek hálunk is fennállanak,a tempóról és a taktikáról, nem változtatnak semmit sem azon a tényen, hogy az egyenlőtlen jog mostani állapota elviselhetetlenné vált. Még akkor is, ha mindazok a szemrehányások, amelyeket Herriot, mint Franciaország államügyésze tett, indokoltak lennének, változatlan maradna az a tény, hogy- az egyik oldalon a francia fegyveres hatalom, a legmagasabb technika és az általános védelmi akarat összefoglalása, kiegészítve állig felfegyverkezett vazallusokkal, a másik oldalon Németország, amely komoly esetben elégtelen Improvizációkra lenne utalva. - A Gecmaniaban /á6-«s68/ Wálter Hagemann rámutat arra, hogy a franciák lassan-lassan kifogynak az érvekből, tehát meghamisítanak olyan német intézkedéseket, amelyek kizárólag belpolitikai