Lapszemle, 1932. szeptember

1932-09-28 [1389]

ügyet képeznek. Egy olyan ország, amely a maga részéről az ifjúság katonai kiképzését minden eszközzel előmozdítja, ép oly kevésbbé támaszhat igényt arra, hogy Németország felett bíráskodjon, mint ahogyan nem támaszthatnak igényt erre Franciaország sz övet ség esel, a lengyelek, 1 csehek, a jugoszlávok, akik szokol-szövetségelkben. ifjúságukat kimondottan katonailag nevelik. Herriot a német hálára appellál, rámutatván a Rajnavidék kiürítésére, a reparáclók törlésére, a kereskedelmi szerződésnek Németország számára való előnyeire. Nem-e épen Herriot volt az, aki élesen kritizálta Poincaré és Tardieu rajnavidéki politikáját és azt a szemrehányást tette neki, hogy elmulasztották az alkalmat egy nagy, felszabadító gesztusra, A rajnai zóna kiürítését rettenetes súlyos reparációs kötelezettségekhez való hozzájárulással fizettük meg és ha a Young-terv további teljesítése vis major .által véglegesen lehetetlenné lett téve, ugy ez semmimódon sem csökkenti a francia pressziós politika horderejét. Német-részről a népszövetségi executiva gondolata sem utasíttatott elvileg el, hanem csak attól tétetett függővé, hogy az összes államok egyenértékűen szolgáltassanak kontingenseket egy népszövetségi hadsereghez. A cikkíró szükségesnek tartja, hogy Németország a Népszövetségben ne játsza a holt embert, mert épen ott lehetne az egyenjogúsági kérdést, legalábbis erkölcsi hatással mozgásba hozni és ellentétes irnézkedéseket és határozatokat a német tiltakozási jog által lehetetlenné tenni, A Frankf. ztg. /tTt-lcI/ szerint Herriot ahelyett, hogy Genfben lett volna, hogy ott a békén munkálkodjék, Inkább a_fran-' cia vidékre utazott, ^^J^^J^J^^^^J^^^^^* A francia politikáért felelős férfiú felelőtlen módon festette a falra ártalmatlan hallgatóságának a Rajnán tuli szomszéd torzképét és újra élesztette a háborús borzalmasságok rémképeit, amikor a németekről csak azt tudta mesélni, hogygyermekeinket az ölés művészetére tanitják".