Lapszemle, 1932. szeptember

1932-09-28 [1389]

Herriot francia miniszterelnök szeptember icö-iki gramati beszédét a német sajtó általában elutasító bírálatban részesiti. Hivatalos állásfoglalás e beszédhez még nem történt, egyelőre csu- , pán a Conti-féle hírszerző iroda kőnycmatosa boncolgatja és cáfolja egyenként a beszéd vádoló kitételeit, A DAZ. A7-451/ Dr, F.K.cikke szerint a francia miniszterelnök beszéde ujbol azt bizonyltja, hogy mennyire nem örvendetesen fejlődik, mint külpoiitikus. Kgy igazi hamisítatlan reakcióst szivesebben látunk.Tardíeunél, sőt Poincarénál is mindenki tudta, hogy hányadán van. De egy állítólagos demokrata, aki a magánéletben Goethe és Bethoven-tanulmányokat üz, akinek kibékülés! készsége Németországgal szemben azonban csak hivatalonkivüli tevékenységére terjed ki, félelmetes vendég. Ugy lát szik szükségét érzi annak, hogy soviniszta érzelmeiben senki se tegyen tu 1 rajta, még a szélső jobboldalon sem; a

,,

biztonságról"való szavalásai egyszerűen vigasztalanok, ellenérveinek banalitásán pedig alig lehet túltenni.- A Berl, Tagebi, Aö-457/ t.w.-cikke Herriot beszédének jellemzésére azt irja, hogy ez bankét-beszéd volt, amelyeket még azok is csak kedvezőtlenül fogadhatnak, akik számára a Németország és Franciaország közötti megértés az egyedül lehetséges és törekvésre érdemes célnak tűnik, A beszéd mindenekelőtt azért igen visszatetsző, mert azoknak a megbeszéléseknek a közepébe robban bele, amelyek Genfben Henderson és Símen részéről báró Neurath birodalmi külügyminiszterrel folynak. Kétséges, vájjon ezek a beszélgetések megegyezésre vezetnek-e, de teljesen bizonyos, hogy meg kell hiusulniok, ha azokat ilyen természetű beszédekkel zavarják meg Vagy talán kényelmetlenek Herriot számára a genfi megbeszélések? Talán azt súgták nekik, ha nem önmaga jött erre a gondolatra, hogy erí Ívesen közbe kell vágnia, hogy végetvessen esetleges angol gyengeség