Lapszemle, 1932. március

1932-03-02 [1383]

franciák, akik hazájukat szeretik, vannak olyanok, akik a békét szeretik, de vannak olyan emberek is, akik hazájukat és a békét szeretik. Vannak emberek, akik véleménykülönbség nélkül, szociális rétegelési különbség nélkül megegyeznek velem abban, hogy mindent meg kell kísérelni, hogy hazájukat megóvjuk egy uj háborútól Bizonyára azt mondják nincsen senki, bárki legyen is, aki ne akarná a békét őszintén el akarom ezt hinni, de a múltban is csak kevés ember volt, aki nem akarta a bakát. Sőt ezek között egynehányat ismer az ember, akik sétálni vitték Európán keresztül nagy kardjukat, szintúgy szárazon tartott puskaporuk hordóját és - ez mindig a béke érdeke volt Ez a mult, amelynek jelszava az volt, "ha a békét akarod készítőd elő a háborút" csak egymás ellen uszította a népeket, Európát, az egész világot egy vértengerbe fojtotta. Azt gondolom, hogy manapság, anélkül, hogy az ember a haza védelmére szükséges intézkedéseket figyelmen kivül hagyná, módszeresen kell a békét előkészíteni, hogy az ember a háborút megakadályozza És ezalatt azt értem, hogy a békét nsmcsak előkészíteni, hanem meg is szervezni Akkoriban, amikor végigéltem a háború borzalmait, azt mondottam magamnak Ha majd az országod diadalmaskodott és e háború után újból alkalmad lesz, ismét kezedbe kapni a hatalmat, akkor- csak a béke számára használd azt fel Bizonyosságot akartam és ezért nem akartam magamat lekötni, mielőtt próbakő lenne a kezemben.És itt nem politikai körökbe, nem a propaganda köreibe mentem, hanem mindenekelőtt azokhoz akartam menni, akik végigcsinálták a háborút Hozzájuk akartam szólani, kérdezvén őket, vájjon nem-e égető kívánságuk, hogy az Ő áldozatuk végre hasonló /eszedelmeken kivül helyezze a többieket, a kicsinyeket, akik felnőnek? Azt kell mondanom, hogy az első franciaországi gyűlések óta mindenki lelkesen felém fordult, hogy azt mondja nekem:"Előre, haladjon ezen