Lapszemle, 1932. március

1932-03-02 [1383]

az uton! • !; Ott találtam meg eremnek a titkát. A magam részéről az a nagy szerencsém volt, hogy sokáig maradhattam meg ugyanazon a he- . lyen. Mindig továbbra is ugyanaz a csökönyös, rendit he tétlen akaratfog áthatni, hogy folytassam müvemet, azt a müvet, amelyet nemcsak a humanitás érdekében, hanem saját hazám legszentebb érdekel számára is hasznosnak tartok. Csak a békéről beszélni nem elegendő, azt módszeresen meg is kell szervenni. Én a magamrészéről megkíséreltem ezt tenni. Tegnapi ellenségeim felé azzal az őszinte kívánsággal fordultam, hogy mégis csak tűnjenek el egy najpon a legutolsó félreértések, amelyek bennünket még elválasztanak. Persze még hatalmas megerőltetéseket kell majd tenni, hogy ezt a célt elérjük, de talán ok legyen ez arra, hogy elveszítsük a bátorságot? A gyermekekre kell gondolni, a szegény kicsinyekre, akiknek agyveleje védtelenül van kiszolgáltatva az iskolákban talán valamely rossz tanítás sugalmazásáhak Gyermekeinket gondosan meg kell óvni minden bajtól, mindentől, ami szellemünket megmérgezhetné meg kell védelmezni őket, meg kell őket tanítani arra, hogy a hozzájuk hasonlót szeressék és a legmeszszebb mértékben emberek legyenek. Ha az ember a békeszervezésnél csak Franciaországra és Németországra gondol, tévedést követ el. A békeszervezést egész Európára kell alkalmazni Németország és Franciaország két fontos eleme ugyan e szervezésnek, de vannak még más államok is és itt az egész földkerekség van szemem előtt abban a reményben, hogy más nemzetek is belépnek a szervezetbe... Páneurópa már hataljP m» mm mi tényező lett, a legutolsó európai gyűlések már széles mértékben kedvezőek voltak a béke ügyének, anyagi érdekeket beszéltünk meg egy effektív .szolidaritás eszméjéből, és azt kell mondanom, hogy abból már egészen jelentős megoldásokat vontunk le. Csak azt Ígérem, hogy folytatom ezt a feladatot, mindaddig, amig csak lélekzek, amig csak akcióképes vagyok, És a háború, ez a borzalmas háború lenne az egye-