Lapszemle, 1932. február

1932-02-11 [1382]

nlng elmulasztja Németország és egykori szövetségeseinek egyedüli és igazi effektív leszerelését a legerősebben aláhúzni és emellett ennek az egyoldalú védtelennétételnek békeveszélyeztető hatását teljes komolysággal kiemelni, amire a távol keleti események a legszemléltetőbb bizonyítékot szolgáltathatták neki, Még célzás_ sem történt továbbá arra, hogy ellenfeleinknek Németország megtörtént leszerelése utáni továbbfegyverkezése egy ünnepélyes Ígéret megszegése, hogy Németország már túlságos sokáig várt határainak legprivitivebb biztonságára és már nem hajlandó tovább várni. Persze a kancellár beszéde sokban Tardieu beszédének ellenkezője, de védtelenül sokkal lágyabb, végtelenül engesztéléiényebb. Még sejtettni sem engedi, hogy nekünk van mit követelnünk, hogy mi vádolhatunk, nem Franciaország, Nem égeti fel a hidakat egy olyan felfogás és olyan tervek között, amelyek sohasem hozzák meg Németország számára az egyenlő biztonságot, hanem csak egy ilyen biztonság látszatát, sőt talán a ránk nehezedő veszélyeztetés megnagyobbodását. Ennélfogva a német ember érzelmei e beszéd után megosztottak. A_Berl»_Tagébl/9-67/ vezércikke szerint Brüning dr. gen- . fl beszéde alapján a német nemzet álláspontját háromféle dolog jellemzi: A fenntartás nélküli hitvallás az összes államok önkéntes megegyezése alapján való leszerelése., mint az igazi, kölcsönös bizalmon alapuló béke előfeltétele mellett: az az Ígéret, hogy Németország, mim üpszövetség teljes jogú és teljes kötelezettségű tagja, közre fog működni egy világos megoldás létrejöttének, minden és mindennemű javaslatot tárgyilagos szellemben fog megvizsgálni; végül és különösen Németországnak a versaillesi paktumban megígért általános leszerelésre való jogi igényének hangsúlyozása,