Lapszemle, 1932. február

1932-02-11 [1382]

tésszerüen helyeslés mutatkozott, ami az előző 3.zónoknál ritkábhan fordult elő. De ez a helyeslés annál gyengébb lett, minél tovább tartott a beszéd Brüning ugyan melegebben és ezáltal hatásosabban beszélt, mint Curtius, de nagyjában mégis túlságosan kenetteljesen és túlságosan akadémikusán, különösen beszédének középsőrészén Szinte semmit sem lehetett észrevenni a belső részvételből és a belső szenvedélyességből, mint ahogyan az mégis csak megfelel Németország súlyosan megsértett jogának,, és sajnos nem sugárzott ki belőle elegendőképen az a hajlíthatatlan akarat, hogy csak egy olyan műben akar közreműködni, amely eleve figyelemüeveszi az egyenlőség elemi elveit , Persze - és ezt szívesen elismerjük - az egyenlő biztonság és az egyenjogúság egyébként mint német alapkövetelés mindig újból és újból megismétlődtek a szövegben. Egyetlen utalás történt - és hozzá csak egészen rejtett formában - Tardieu rettenetes álnok terveire. Mi ls azt hisszük, hogy helyes volt ennél a beszédnél kerülni egy a részletekig benő túlságosan bőséges polémiát, amely a német felfogást talán elhomályosította volna, de ugy, ahogyan itten történt, világos elvi disztancirozás nélkül, a francia szándék éles megvilágítása nélkül, e kancellári beszédnek egyik legfontosabo feladata teljesítetlen marad. Brüning igen sajnálatos módon kitért az erkölcsi harc elől. Súlyos elvi természetű hiány ,továbbá Brüning lemondása,minden válaszról Tardleunek a Franciaország által 100 év alatt elszenvedett "három invázió"járói" szóló tegnapi hazugságára. Ezt Németországon senki sem fogja megérteni. Nem fogják ezt rossz lelkiismeretnek és a német vé,tkesség beismerésének magyarázni? és milyen könnyen lehetett volna itten Tardieu úrra a legelőkelőbb formában visszavágni, Az sem érthető, hogy a kancellár a neki Tardieu által elővigyazatlanul épített hidat nem