Lapszemle, 1930. szeptember
1930-09-23 [1366]
a # koopeiálásba, be biztosítanák a párt számára a belügyi is 8 Reichswehrminiszteri tárcákat. A tudósító csodálkozó kérdésére, hogy a külügyi tárcára nem aspirálnak, Rewentlow gróf azt felelte, hogy egy u.n. a párt szellemének megfelelő külpolitika megvalósításához nem elegendő egy koa~ liciós kormányben való egyszerű részvétel. 0 ehhez szükséges lenne, hogy a párt kizárólagos ura legyen 8 hatalomnak. A nacionál-szocialisták külpolitikája szerinte as egyedül rezonszerü, jóllehet az ellentáborokban ennek ellenkez3jét igyekeznek bizonyítani. Kgy ilyen külpolitikát azonban, ismítli, csak egy teljesen nacionalista kormány tudna hathatóssn kiápteni. Ami a párt külpolitikai felfogását illeti, els5sorban hangsúlyozni kiván« ta sma véleményét, hogy a Francia országhoz való közeledés politikáját Németország érdekeire nézve károsnak tartja* Olyan politika ez, smelyet a németekre rákányszeritettek, nem pedig szabadon választottak. Itt utal a nemzetközi és a német szempontbői fontosán számbajövő angol financpoli« tikára, amely egy ilyen franciabarát politikát tart Srdekei szempontjából legmegfelelőbbnek. Nem felel meg ez azonban" Németország nemzeti érdekeinek. De nemcsak a nagykapitalisták politikája volt az, amely a németeket a franciákhoz való közeledés útjára kényszeri tették, mert nagy szerepet játszott itt 8 félénk polgári pártok tájékozatlansága és befolyásolható^ sága, amelyet Foch msrsell nagyhangú kijelentése egyszerűen az elé a uilemm8 elé állított, hogy vagy szoros szövetség Franciaországgal, vagy uj8bb háború, és ezek után terraSszetesen ez a nSraet polgári szellem 8 szövetséget választotta és vele együtt a locsrnoi politikát. Ez a politika irányzat pedig azt jelenti, hogy egy esetleges európai konfliktusnál Németország k/jze meg van kötve, nem väicszthstja meg szabadon hovatartozását, magatartását, mert politikailag és gazdaságilag valósággal hozzá V8n láncolva a francia hegemónia szekeréhez. A nemzeti szocialista párt nem vallja az esküdt ellenség dogmáját és attól a bizonyos bosszuszomjtól sem vezeíteti magát .amelyet a franciák olyan előszeretettel írnak
