Lapszemle, 1930. március

1930-03-06 [1360]

f valósággal ráül a köztársaság határain belül élő többi nemzetiségekre. Az tagadhatatlan a cikkiré szerint, hogy a szlávság bizonyos mértékig képtelen saját demokratikus eszközeivel kormányozni magát. Ám ez a tétel csak arra jé, hogy leálcázza a belgrádi diktatórikus rezsim hibáit, mert ha az oroszoknak mindegy is alapjában véve, hogy a cár kozákjai deportálták-e őket Szibériába, vagy a bolsevizmus vörös őrségei kergetik világgá, ha a lengyelek meg vannak elégedve azzal, hogy egy nemzeti hls ökle nehezedik rájuk, ha a tétság fölött egy kultúrában előhaladóttabb nép predominál, a horvátok viszont joggal visszasírhatják a multat. A magyar királyság keretében együttéltek az övékével egyenlő kulturfokon álló, ha nem magasabb kultúrájú néppel, és mindenesetre széleskörű autonómiát élveztek, mert Zágrábban egy kis parlament működött, amely valósággal szentesitette a horvátságra vonatkozólag Budapesten hozott törvényeket és intézkedéseket. Ma már nincs meg ez az autonómia. Alá vannak vetve egy civilizáltság tekintetében alsóbbrendű népnek, amelj nyers er5szakical érvényesiti akaratát. Hogy Horvátország olyan helyzetben van ma, tagadhatatlanul részbem a horvátok hibáinak kell tulajdonítani, akik elég naivul be engedték magukat csalogatni a pánszlávizmus csapdájába és hitelt adtak azoknak a szólamoknak, amelyekkel Jugoszlávia ölelő karjaiba beleszéditették őket. Nagyon tanulságos és megszívlelendő képet ad a horvátság sorsáról egy horvát eredetű tábornok, Sarkotics István könyve, melyből a cikk részleteket idéz. Magyarország Horthy kormányzó jubileumával kapcsolatban igen figyelemre méltó cikkeket közölnek 4r-i lapok, A Tribuna /4/ a legszentebb Annunziata renddel történt kitüntetéshez fűzi kommentárját kiemelve, hogy éz legszebben illusztrálja, minő érzelmekkel kapcsolódik be Itália