Lapszemle, 1930. február
1930-02-27 [1359]
bebizonyítva lássa,hogy ez a mostani román látogatás sem fog kimerülni üres platonikus szónoklatokban, hanem pozitív,kereskedelmi megá-llapodásban, amelynek mindkét részre nézve értékes kihatása lesz. Sz a _cikk is mellékes_en megemliti_, hagy az _olas z- rojnán megértén útjába a román, sajt;e_gy_ részénnk Jailönös majajtartása akadályokat i^,y ekézett gördíteni. Ny_iltan _me_gmondja,__ hogy a román magatartás_ Itália _irányában °]~yk°I & hi^ony_tala_nság_ jellegzetes tüneteit viselte magán. Itália preszitzse és befolyása a Balkánon az utóbbi időkben óriási lépésekben haladt előre. A n. Hágai konferencián Itália megmutatta,minő nagylelkű és egyensíonalu politikát folytat. Magyarország, Ausztria, Románia és általában minden érdekelt állam elismerte azt a lojalitást ás nemesen altruisztikus szellemet, mely az olasz delegáció akcióját irányította. Furcsa is lett volna, ha ezek után és ilyen körülmények között Románia,mely már máskor is tapasztalhatta az olasz támogatást és a román kormány vonakodtak volna az Itáliáhcz való közeledéstől, amit az ország gazdasági érdeke és közvéleménye valósággal kívánatosnak tartott. Ezekután_azt^k|rdi_a_cikkirőj_minő akadályok hárultak a múltban egy mélyebb olasz-román barátságjitjaba. A bukaresti kormányok melyek a kisantant érdekszférájába helyezkedtek el s a kifejezetten politikai természetű indokokat főiébe helyezték az opportunitás és az érdekek reális értékének. A kisantant a balkáni statusquo megszilárditására_és biztosítására létesült L lényegáben^ltogyarország ellen irányul^ amelyet törhetetlen barátsági k3pcsclat_füL , :_Itáliához. Bizalma tlankodások,_amiket gyakran érdekelt_hel^ekről_masterségesen_tápláll ü ^>»^2£°tGggá_tették a román politikát, anélkül, hogy abban_kiíeje~ zetten_ülaszellenes karaktert lehetett_volna_fú!fedesni, ellentétben 8 másik két kisantantállamma1. amelyeknek politikájában ez a vonás ^uralkodik^ Valójában Románia a kisantanthoz való tartozásából kifolyó-
