Lapszemle, 1930. február
1930-02-27 [1359]
lag nem igen látott komoly indokokat arra, hogy távoltartsa magát Itáliától. A bukaresti kormányok..Is különösan Maniunak körültekintő kormánya .megértett. c mih5 hiba volna az. ha a kisantanthoz VJ lő tartc zásből folyó kötelezettségeket fölibe helyeznék szoknak a nemzeti ér dekeknek, amelyek pedig a Bőmával való barátságot követelik. Nincs is semmi komoly akadály az olasz--román barátság útjában, sőt ellenkezőleg ugy földrajzi, mint gazdasági,históriai és politikai momentumok egy mindinkább szorosabb barátság mellett szólnak. Madgearu miniszter római látogatása és azok az eredmények, melyek ennek nyomán keletkeznek, megerősítik a lap által már ismételten hangoztatott ama meggyőződist hogy dacára egyes periodikus eltévelyedéseknek, szinte lehetetlen,hogy a román nemzet ne haladjon Itália oldalán. Amint a közelmúltban Sehbber látogatásaj ugy most az olasz-román kereskedelmi szerződés maid legfrissebben Schober berlini kijelentései,illusztrálják legfényesebben a Tribuna /26/ vezércikke szerint, minő rekonstruktiv erővel rendelke_zik_Mu3solini külpolitikája. Az entifascista rágalmak egyik kedvenc témája_volt általában az, hogy Itáliát ugy akarták beállítani, mint arnel^ előítéletre alapított ellenséges 'érzülettel viseltetik a kisantanttal szemben. Pedig hát Románia is egyike a kisantantállamoknak. és a lap hinni szeretőé, hogy az olasz-romín viszony kiépítése sokat le fog rontani .azokból a külföldi balhiedelmekből, amelyek a fascists rezsim ellen irányuló kampány nyomán születtek. Jellegzetesnek lát ja a lap r hogy ez az olasz-román kereskedelmi szerződés egy időben jött | létre a genfi vámbékekonferenciával, amelyen Bottai miniszter nyíltan kimutatta, milyen hiábavaló s-almacséplécf végeznek, míg ugyanakkor ez az olasz-román kereskedelmi szerződés például szolgálhat arra hogy praktikus és realizálható hasznos megállapodás ok jöhetnek létre j külön egyes államok között.
