Lapszemle, 1929. április
1929-04-08 [1349]
aaSvetségi titkárságnak részvételével,A megbeszélések,amelyek,mint hivatalosan erősítgetik, a szoros és barátságos együttműködés szellemében folytak le a Felsősziléziáről szóló 1922 május 15.-i német-lengyel egyezmény alkalmazásara,,azaz a kisebbség peticiós jogának kezelésére és a vele kapcsolatos eljárásra és a kisebbségi iskolákba való beengedésre terjedtek ki*A peticiós jogot iLletöen Noebel,a német kormány kép» viselője és Sokal 3 a lengyel kormány képviselője,bizonyos számú rendelkezésben és gyakorlati intézkedésben egyeztek meg,amelyek egyrészt a kisebbsági hivataloknál és a vegyesbizottság elnökénél való eljárásra en vonatkoznak,és másrészt azoknak a petícióknak a kezelését és elintézését ölelik fel,amelyek a genfi egyezmény 147.cikkelyének végrehajtásában közvetlenül a népszövetségi tanácshoz intéztetnek.Ami a kisebbségi iskolákba való beengedést illeti,a felék egy eszmecsere után megállapították, hogy célszerű e kérdés alapos megvizsgálását egyelőre még elhalasztani *Bzt a megvizsgálást hamarosan meg fogják kezdeni, éspedig a kérdésnek a két kormány által való átdolgozása után.Adatsi a tanács legközelebbi júniusi ülésszakán részletesen fog beszámolni erről a megbeszélésről • Poincarénak Herrick párisi amerikai nagykövet ravatalánál tartott beszldében tapintatlanságokat talál a nagynámet Deutsche Tagesztg.75~160/^ vastag betűkkel emelve ki tudósításának azt a részét,amely szerint poincaré helyénvalónak találta ezen alkalommal,hogy régi sebeket szakítson fel és egy gyászbeszédet alkalmul használjon fel arra,hogy helyenként igen sértő formában politikai védőbeszédet tartson Franciaországnak a habomban való "ártatlansága" mellett,amely beszéd azután természetszerűen,éspedig az elhunyt amerikai nagykövetre való határozott hivatkozással,vádbeszéd lett Németország ellen. A DAZ./6-157/ szerint Seipel azt mondhatja magának,hogy egy utolsó felszólalással lehetővé akarja tenni a hagyományos parlamenti
