Lapszemle, 1929. március

1929-03-12 [1348]

azt- irja..' hogy StresemánB genfi beszéde elsőrendű szónoki teljesítmeny volt, azonban nem volt képes megingatni a tanácstagok elfogult politikai véleményét Még egy tulaj dónké peni értelemben való tanul-máhyi bizottságot sem engedélyeztek neki, hímem o hatalmak kát párisi nagyköveté és rz angol külügymini£szter bízattak meg, hogy a kérdést a legközelebbi tanácsülésszakig tovább vizsgálják Ez balsiker,amely külsőleg még vereségnek is néz ki Azonban vannak olyan helyzetek, melyekben a vereség inkább a győzőknek árt, mint a legyőzötteknek ' És Stresemann dr.-é a dicsősőg hogj mint egy nagyhatalom első képviselője; ugy fogta, meg Genfben ; kisebbségi problémát hogy az ő fej tegetésein kell lelépitvc lenni minden további kezelésének Nem lesz elsőosztályu temetés, mert a kisebbségi kérdés tovább él.. j Igen figyelemreméltó cikket közöl a Germsnia \ bécsi G 1--levelezőjétől arról, hogy mi képen ffisnusi tja meg. a _ félhi vatalos belgrádi "Vreme" a német kisebbségi akciót__"A 'békeszeretet álarca" cimü cikkében. A tudósítás szerint a '"Balkan Xorrespondenz" jelentette, hogy belgrádi politikai körökben különös érdeklődéssel j kisérték a genfi vitákat, mert Délkeleteurópában nincsen olyan álla:;; amely nem volna érdekelve a kisebbs 5gi kérdésben. Különös érdekesség gel bir a "Vreme" genfi különtudósitőjának a jelentése

;

. aki Strescman nak a kisebbs5gi kérdésben való iniciativáját balfogásnak mondja. l;ár van egy csomó olyan többnyire be Lpcli tikai ok, mely a Német Birodaloeljárását alkalmas volna igazolni, azonban másrészt vannak ismét o lyan okok is, melyek úgyszólván súlyosbbitóan esnek a latba. Ezek mindenekelőtt azok a tünetek, melyek arra engednek következtetni, hol a néniét külpolitika irányítója lassan leejti a békeszeretetnek azt aj Uárcat. amelyet Locarnóban láthatóan viselt, hogy lassan-lassan a J rcvánspoli ti ka vízire evezzen. A helyzet-hasonlít az 1914. évihez esi azzal a különbséggel hogy ma nem rejt olvan veszedelmeket magában