Lapszemle, 1929. március

1929-03-11 [1348]

Kommentárok a kisebbsági probléma genfi diszkussziójához. \ Lavoro Fascista /3/ siet megállapítani, hogy a genfi diszkusszióból nyilván kiviláglik, hogy a kisebbségi probléma, amelyet Stresemann innepélyesen szőnyegre hozott és ugy állított be, mint a nemzetközi pc*Litika"kolosszális" jelentőségű eseményét, elvesztette azokat a gigán tikus dimenziókat, amelyeket Berlinben adtak annak,ás a megérdemelt 3zuk keretek közé redukálódott, Az, amit egyesek harcnak szántak, egy szerény diszkusszióvá zsugorodott össze. A német botrányhajhászó politikusok, akik ennek a kérdésnek tüzét élesztgették, ezekután bizonyára elégedetlenkednek, de teljességgel lehetetlen volt, hogy Genf oda adja magát annak s játéknak, amelyet Stresemann gondosan előkészített, s a-> mely végeredményében azt a célt szolgálta, hogy kedvező terrénumot készítsen elő a határok,ás ennek következtében 2 békeszerződések óhajtott revíziójához. Ilyen szemszögből nézve a kérdést, a kisebbségek vitája valóban veszélyes hangot ölthetett volna, amelyet semmiképen sem engedáhettunk volna meg Európa békéje és egyensúlya érdekében. Az európai béke egy grandiózus épület, amely azonban egy perc alatt összedőlhetne egy megfelel3helyre bedugott bomba felrobbantásától. Ez a jól elhelyezett bomba pedig a kisebbségi kérdés lett volna, amint azt Stresemann beállítani óhajtotta. A nemzetek szövetségének épen az a feladata, hogy ilyen kérdést elnapoljon és lépésről lépésre, ugy amint lehet, igyekezzék az érdekeket összeegyeztetni* Ha nem igy volna, ugy a nemzetek szövetségének garantáló funkciója még kevésbbé lenne indokolt, mint eddig volt. A Popolo d'Itália /8/ genfi tudósítója, Lido Caiani, annak megállapításával kezdi, hogy nagyon csalatkozna az, aki azt hinné, hogy a genfi diszkusszió kimenetele meggyőzte a németeket arról, hogy mondjanak le a kérdés feszege tésáról, vagy arra a belátásra bírja őket, hogy