Lapszemle, 1929. március

1929-03-11 [1348]

ez az iniciativa időszerűtlen volt. Az hogy Stresemann engedett ás elhallgatott, türelmére vezethető vissza és arra az elgondolásra, hogy nem volt tanácsos erőszakolni a hangot, Szeptemberben azonban a kérdés újra szőnyegre kerül, A németek semmit sem vesztettek abból, aminek már birtokában voltak, sem abból, ami még nem volt az övéké, természetes tehát, hogy remélhették, hogy e kérdésből csak nyerhetnek, Lündenesetre nagy lépéssel jutottak előbbre a kisebbségi tömegek szimpátiájának biztosításánál Ez pedig nem megvetendő számú tömeg, amely Középés Keleteurópa minden részén szétszórva található. Illusztrálásul a lap tudósítója rövid kimutatást ad a csehszlovák, lengyel, jugoszláv és rc min uralom alatt élő nemzetiségi kisebbségekről. S rövid statisztikából arra a következtetésre jut, hogy Németország nem kevesebb, mint 20 milliónyi lelket kitevő nemzetiségi tömegek aspirációinak és érdekeinek szószólójaként szerepelt Genfben. A tudósítás végén említi, hogy a magyar külügyminiszter, ftalko, több megbeszélést folytatott a Genfben jelenlévő balkáni delegátusokkal, úgyhogy már szinte az a hir járta, hogy egy Balkán-Locarno vázlata van készülőben. De még szerencse, hogy a magyarok nem hisznek a kabalákban. Ugyancsak a Stresemann által felvetett kisebbségi témához füz kommentárt a Tribuna /9/ tudósítója, aki szintén oda konkludál, hogy a tanács megfelelő módon és formában parírozta ki a Stresemann-féle manőver megkerülő mozdulatát. Benes komolyan veszi Talleyrand-t.Szt a cimet adja a Tribuna /9/ vezetőhelyén Giorgio Sanza aláírásával megjelent terjedelmes cikké nek, amely a gazdasági kisantant terveinek bírálatával foglalkozik. Csodálatos, hogy az a Benes, aki oly nyakasán védelmezi a békeszerződések árinthetlcnségének elvét, politikájában mintha meg akarná valósi tani