Lapszemle, 1929. február
1929-02-26 [1347]
ponuj.KUJ.i.üg egységes -Luajjta acnj.i.xeBötuKa.. n uxxu&. auuau xa iga^a. 1 . ad egyes külföldi lapvéleményeknek, hogy ez az egyezmény legjobb biztosítékát nyújtja a tavasszal megejtendő olasz választások fascista sikeréhez. Az általános helyeslés kórusába,, amint az várható is volt itt-ott as elégedetlenség és kritika disszonáns hangja vegyült különösen a francia sajtó részéről. Ezeket a kritizálőkat három csoportba oszthatja. Az egyik csoport, amelynek felfogását az egykori római francia követ Besnard képviseli, attól tart, hogy az Itália és a Szentszék között létrejött kibékülés a francia érdekeket rövidíti meg amennyiben a Keleten működő francia missziókkal szemben valószinüleg az olasz missziókat fogja favorizálni... Ezt a feltevést a Vatikán részéről már megfelelő válaszban részesítették. Kifejezetten megmondották, hogy a kibékülést megelőző hos3zu tárgyalások folyamán soha, sem közvetve,sem közvetlenül nem jött szóba a missziók kérdése. A cikk ehez még hozzáfűzi, hogy tudomása szerint a Szentszák semmiféle kötelezettséget sem vállalt arra nézve, hogy egy olyan nemzet és kormány presztízsének szekerét tolja, amelynek parlamentje és közszelleme nyilvánvalóan a szabadkőművesség befolyása alatt áll. Itália sohasem kért semmit az Egyháztól as Egyház pedig nagyon jól tudja, hogy épen Franciaország az f amely az összes európai államok között leginkább szabadkőműves szellemű. \ másik két csoport abban különbözik egymástól, hogy az egyik az Egyházat kritizálja, a másik pedig az olasz kormányt. Egyesek azt vetik a Szentszék szemére, hogy megerősítette a fascismust és elárulta a liberalizmust, ~ mintha bizony az Egyház bármikor is szövetségre lépett volna a liberalizmussal - a másik réss pedig a fascista kurmánynak tesz szemrehányásokat, hogy sokat adott és egy rá nézve túlságosan terhes, megállapodást kötött, | fc é t csoport felfogását
