Lapszemle, 1929. február

1929-02-26 [1347]

analizálva könnyen meg lehet állapítani, hogy mindkettő egyformán ellensége az Egyháznak és a fascista államnak. A Popolo d'Itália /<i4/ is azt a megállapítást teszi a francia sajtőkritikákkal kapcsolatban, hogy a kartellisták és a szabadkőművesek még mindig nem tudnak orientálódni. Amíg a lateráni egyezmény létre nem jött, ezek' a körök azt igyekeztek elhitetni, hogy a kibékülés tulajdonképen károsodást jelent az Egyházra nézve, amennyiben a Szentatya szabadságát és szuverenitását korlátozza. A szabadkőműves Herriot és a zsidó Blum nygyon is világosan kifejezésre juttatták, hogy a kibékülés cseppet sem elégítette ki az ő pápahü szivevágyukat. Minthogy most megfeneklett az. a kampány, amelyet ilyen álarc alatt folytattak a fascismus ellen, íme egyszeriben véleményt és álarcot változtatnak. Most amiatt háborognak, hogy a fascista kormány tulsok engedményt tett a Vatikánnak és óriási pénzügyi terhet vett magára. A kartellisto sajtókampány a hírhedt antifascista Kittit is felsorakoztatja, aki kritizálását azzal a kijelentéssel sulyosbbitja, hogy az Egyház sem Crispitől, sem ^tőle nem kívánt annyit, amennyit Mussolini előkelő gesztussal adott.. Erre a Nitti-féle kritikára a többi lapok is reagálnak és megjegyzik, hogy akkor mért nem sikerült még sem Nittinek nyélbeütni a kibékülést. A Secolo-Sera /24/ egyik rövid római értesülése szerint Mons. Borgoncini Duca a lateráni egyezmény egyik előkészítője, a közeljövőben kardinálisi kalapot kap. M AGARGRS1ZÁG . Klebelsberg gróf kultuszminisztert szólaltatja meg a kibéküléssel kapcsolatban a Popolo d'Itália /2A/ i.b. jelzésű budapesti keltezésű cikkében. A kultuszminiszter rövid összefoglaló képet ad