Lapszemle, 1929. február

1929-02-20 [1347]

természetű megegyezés. A fascismus, illetve annak feje volt egyedül képes e hosszú ideig húzódó* ellentéteket befejezéshez juttatni, a kölcsönös kibéküléssel pontot tenni utána.És ez a nehéz munka a fascismusnak aránylag igen rövid idő alatt sikerült. Igaz, hogy ez a munka kizárta a nagyhangú nyilvános diszkussziókat, a népgyűlési ágálásokat. mert minden ilyent hiábavalónak és veszedelmesnek itélt. A fascista rezsim diplomáciailag is hivatása magaslatán állott, méltóan a másik félhez, a Vatikánhoz, amelynek igazán nem kellett soha leckét vennie a metódus diszkrét és komoly alkalmazásából. Szinte azt mondhatnánk hogy az állami hatóságok jelen körülmények között a Vatikán legszebb tradícióinak megfelelő és azokhoz méltó eljárást követtek, az egyházi hatóságok viszont a kedvező pillanat megragadásával és egy helyes elhatározó szisztéma energikus alkalmazásával valósággal fascista módon | viselkedtek. A cikk kétségtelennek mondja, hogy ez örvendetes esemény következtében Itália helyzete internacionális vonatkozásban: is jelentékeny megerősödést mutat. Ámde tévednének azok, akik azt hinnék, hogy Itália ezt az örvendetes eseményt mint expanziós fegyvert vagy eszközt akarná kihasználni világpolitikai érvényesülésénél. Minden ilyen hipotézis,jöjjön az akár Itália nyilt ellenfeleitől, vagy az egyház alattomos ellenségeitől, mindenkor erélyes cáfolattal találkozik. Itália halad a maga utján és itt nincs szüksége segítségre,kompromittáló paktálásokra, de nincs szüksége erre az egyháznak sem, amely mostantól kezdve még több mozgási és cselekvési szabadságot fog élvezni, mint bármikor ezelőtt. A Corriere della Sera /13/ vezércikkében a létrejött egyezmény és konkordátum részletes vizsgálatába bocsátkozik és rámutat a kettőnek egymásközötti logikus kapcsolatára. Megállapíthatja, hogy a létrejött megállapodások tartalmának ismerete még csak növeli az általános megelégedettség érzését és a lelkiismeretek biztonságának ön~ USZÁGOS LEVÉLTÁR Q K szekció Í---25