Lapszemle, 1929. február

1929-02-20 [1347]

szinte sohasem volt szilárdabb, céltudatosabb, előrelátóbb, mint most,a fascismus hatalmának beteljesedésénél. Az egyház pedig, mint az esemény ek mutatják, nem merevedett meg 1870-ben felvett intranzi­gcns álláspontján, hanom, mint megértő és szerető anya közeledett az uj olasz generáció megújhodott lelkéhez. A Lavoro Fascista /Vö/ vezércikkében a Szentatyának ez alkalommal elhangzott kijelentéseihez füz reflexiókat. E kijelenté­sekben a pápa a Szentszék abszolút és teljes szabadságát és az olasz nép igazságárzetábe vetett bizalmát hangsúlyozta, amelyek már magukban véve elegendők arra, hogy az esetleges kétségeket eloszlassák és egyes elégedetlenkedők abszurd kívánságait elhallgattassák, akik ugy gondol­koznak, hogy az elért eredmények biztosításához nemzetközi szervek garanciájára is szükség van. Épen olyan abszurd elgondolás az, hogy a Szentszéket, mint önálló egyházi államot, besorakoztassák a nemzetek szövetsége zászlaja alá, mert hiszen ezt a lehetőséget magának az e­gyezmónynek egyik klauzulája is kizárja, amely megállapítja, hogy az egyház kivül akar maradni és kívül is marad a többi államok világi versengésein ás azokon az internacionális kongresszusokon is, amelyek ezekkel vannak összefüggésben. A szocietárius paeifizmusnak semmi ke­resnivalója sincs annál a missziónál, amelyet az egyház feje, mint a bé­ke apostola sajátmagáhak tart'fénn. Az idevonatkozó külföldi sajtévéieményékből részletes szem­lét közölnek a 13-13.-1 lapok, amelyek regisztrálják az ez alkalomból a pápához és az olasz királyhoz intézett külföldi üdvözlőtáviratokat ifi. Így a Fopelo d Itália ós Piccolo /lő/ kiemelik azokat az üdvözlő­iratokat, amelyeket Hindenburg elnök és Horthy kormányzó intéztek a pápához és az olasz királyhoz. A francia sajtó egyrászének irigykedő ás rosszindulatú hang­ORSZÁGOS LEVÉLTÁR

Next

/
Oldalképek
Tartalom