Lapszemle, 1928. szeptember
1928-09-26 [1342]
A N.Y.-Amér^c»n Utal nyilvánosságra hozott körlevél,amelyet a francia külügy minis ter ium bizalmasan küloTÖtt római, tokiói és a francia-angol washingtoni követségeinek, a/Tengeri egyezmény részleteiről, nagy izgalmat kelt az egész sajtóban. A Temps 23. vezércikke az egyezmény megbuktatására irányuló végső manővert lát abban, egyszersmind élesen elítéli, hogy az amerikai kampány, egy nyilván kétes módon szerzett ilyen eszközzel képes dolgozni, egyébként, irja a T. feltéve, hogy a Nerc-Yorkban publikált okmány hiteles, az nem bizonyít mást, minthogy Franclao rezág és Anglia a legteljesebb őszinteséggel igyekeztek összeegyeztetni a tengeri hatalmak thézlseit, hogy azzal megkönnyítsék a leszeredsi probléma megoldását. A publikált okmány nem mond semmi ujjat, mert az egyezményről hetek óta folyó heves polémia folyamán, a közvélemény betekintést nyerhetett annak valódi céljaiba. A tiszta logika is azt követelte, hogy elsősorban a francia-angol ellentétek elimináltassanak, hogy egy általános leszerelés lehetségessé váljék, és a dokumentumból ls kitűnik, hogy az egyezmény nem volt titkos. De még csak íait acüompli elé sem állította a hatalmakat, mivel azt spontán elébük terjesztette. A tárgyalásokhoz ma is nyitva áll az ajtó. A I. nem titkolja abbeli nézetét, hogy talán célszerűbb lett volna az egyezmény szövegét nyilvénos ;r'gra hozni. Minthogy azonban Chamberlain jobbnak látta az egyezmény megkötését bejelenteni az alsóházban, azt már nem igen lehetett megtenni. Bármint ÍJ, irja a T., az egyezmény ellen folytatott perfid kampány-t semmis m igazolja és semmisem mentheti azt az el.iárást, hogy rt c.v bizalmas jellegű diplomáciai dokumentum publikálásával igyekezzenek méginkább megnehezíteni a kormányok közötti megbeszélésekot. A manőver gyakorlati jelentősége mindenesetre alul fog maradni a hozz'fűzött várakozásnak, mert nincs benne semmi titok és semmi, • ami feszélyezhetné a francia kormányt. Világosan kitűnik belőle, hogy .az egyez-?
