Lapszemle, 1928. június

1928-06-25 [1339]

a sokat hangoztatott egységesség pedig még nyilván valóbban,, mint máskor kizáróan a trianoni békerevizió kérdésére zsugorodott össze,, A trianoni kérdésről kiadott kommünikéjuk hangjai meglepően emlékeztet az olyan ember lelki és idegállapotára,, aki a sötétben nagyhangon beszél, hogy bátorságot szuggeráljon magába, Igy tehát mi volt afcégls a konferencia bukarestá/eredménye vagy legalábbis jellemsső je? Veti fel a kérdést a Budapesti Hixlap.-sny énben megállapítja? Bizvást azt mondhatjuk hogy semmio Nem több és nem kevesebb,, mint a tiz év előtti programra ismételgetése, ujjnyira sem mozdultak el attól az állásponttól, amelyet tiz évvel ezelőtt elfoglaltak. Közben pedig a nemzetközi politikában kézzelfogható változások történtek, tisztultak a felfogások és uj szempontok felé érlelődtek,, amit a kisentente nem akar észrevenni? nem lehet Nem akarja elismerni,, hogy a fejlődés kerekét megakasztani/még kévé ebbé a történelmet visszacsinálni. Károm egyébként kétségkívül tehetséges külügyminiszternek ezen meddő bukaresti kísérletezése a legpregnánsabb bizonysága annak,, mennyire életképtelen tákolmány a kisentente néven önmagában tetszelgő perpetuum immobilé* A szerb-horvát ellentéttol a szkupstina halottainak zágrábi temetésével kapcsolatban élénken foglalkozik a magyar sajtó-. A Pester Lloyd vasárnapi számában az ismeretes Saerwein interwjuval kapcsolatban BneridiProkopy foglalkozik a hármas délszláv királyság Sándor király által hangoztatott nemzeti egységével és rámutat a szkupstina vérfürdőjére, amely cáfolhatatlanul bizonyltja, hogy a szerbek és horvátok között az ellentétek áthidalhatatl anok„ A Pooti Hirlap vezetőhelyén Rákosi Jenő teszi szóvá,, hogy a Times azzal prábaija meg magyarázni a belgrádi felfordulás okait,, hogy rámutat