Lapszemle, 1928. április

1928-04-02 [1337]

hogy a Francai aor szagnak éa Itáliának adott jogos elégtétel leple* vei akar ják e ltakarni a magyarok ellen elkövetett igazságtalanságot. "Sz pedig legkevesebb sem opportunue , mert a németek botor követelései és a magvarok humánus apellálása kőzett egész szakadék vsa, amelyet nem lehet áthidalni. Ha pedig áthl dalnak, azzal s em érnének semmit , mert egy olyan egységes német -magyar frontot teremtenének, amely bt zonyára elsősorban franczia részről nem kívánatos* A franczia kri* tikák köpönyegforgatáaa mögött az aa igazság húzódik meg, hogy a trianoni s»rződés revíziójának lehetősége vagy lehetetlensége mögött a kisentente árnyéka áll. Az olasz cikk irója a továbbiakban Gauvain-el polemizálva azt a tanácsot adja, hogy a franczia sajté ne nagyon hallgasson a prágai súgásokra akkor, amikor Rómával vitatkozik. A cikkíró arra is hajlandó, jóllehet véleménye szerint a két dolog között semmi összefüggés sincs, hogy párfeuzamot vonjon a déltiroli kérdés és a magjarok követelései között. Itt elsősprban utal arra, hogy egyik békeszerződésben sem még csak sző sincs arról, mikép rendeződjék az olasz határok közé kerülő német nemzetiségi kisebbség ügye. Már pedig hanem tartották s zükségesnek speciális paragraffusokkal körülimi az alig 180.000 lelket számláló felső-Xtsoh vidéki németség kérdését, azt jelenti, hogy a csekély számú déltiroli németséget még nem letudták nemzetiségi kisebbség" nek minőéiteni a 40 millió lelket számláló kompakt olasasággal szemben. Itália északi határainak megállapítása vitán felül geográfiai követelményeket elégített ki és ezzel a ténnyel Itália egyse" gének adott befejezést, de semmi mást nem tett, Német kisebbségek Európa minden országában élnek, de még ezek sem hasonlíthatók ösz" sze azzal a tömeggel, anel y*t az idegen uralom alatt élő magyarság alkot, A cikkíró ezúttal statisztikai adatokkal is alátámeszt ja érvelését , kijelentve, hogy az adatokat Luiggi Viliari könyvéből ve*