Lapok Pápa Történetéből, 2021 (1-6. szám)

2021 / 3-6. szám - Bauer Marcell: Az „elfelejtett” pápai Zsoldosok - Zsoldos János (1767-1832) és Zsoldos Ignác (1803-1885)

1861 -ben Bécsből hazatérve a hétszemélyes tábla egyik bírája lett. Felajánlották neki az újra felállítandó váltófeltörvényszék elnökségét is, amelyet azonban nem fogadott el. Közben szabadidejében szívesen foglalko­zott az irodalommal is. A Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában hátrahagyott iratai kö­zött bizonyítják ezt versei, de véleményezte a kortársakat is. 1865-ben a Pesti Napló júliusi számában névtelenül jelent meg egy cikksoro­zata Költész-irodalmunk jelen állapota nyelvé­szeti tekintetben címmel, melyben bírálta korá­nak költőit.102 Ebből kitűnik, hogy nagyon kon­zervatív volt ezen tekintetben, nézeteivel pedig szembe került korának modem költőivel, pél­dául Arany Jánossal is. Arany a cikksorozatra válaszul tréfás verset írt a lap szerkesztőjéhez, báró Kemény Zsigmondhoz, melyben rímekbe szedve értékelte és kíméletlenül kifigurázta az idejétmúlt látásmódot.103 Arany a verset nem közlésre szánta, csak tréfálkozásra, Kemény azonban - névtelenül - lehozta a lapban. A nem várt válasz pedig nagyon rosszul esett Zsoldos­nak. Arany János valószínűleg tudta ki volt a korábbi cikk írója, erre utal az, hogy versében „pedánt agg"-mk nevezte. Zsoldos a vers má­solatát is irathagyatékába tette, azonban a „mos­­datlan válasz"-mik nevezett írás mögött nem Arany Jánost, hanem tévesen Szemere Miklóst sejtette, amint azt az emlékiratában is emlí­tette.104 Szintén kiadatlan emlékiratában bírálta ba­rátjának, báró Eötvös Józsefnek A falu jegyzője című regényét is,105 mely szerinte torz képet fes­tett a magyar nemes urakról, míg a betyárokat megszépítette, s így sokat ártott külföldön a ma­gyarság becsületének. Véleménye szerint „e sok nyelvre lefordított kedves olvasmány sokkal töb­bet ártott a magyar névnek, mint Harriett Be­echer Stone ’Tamás bátyó kunyhója’ használt Amerikában a rabszolgaság eltörlésének,”106 Ezt a véleményét Zsoldos külföldiekkel folyta­tott beszélgetéseiből szűrte le. Szerinte később 102 MÉSZÖLY 1917/2. 172. 103 Arany János: Báró Kemény Zsigmondhoz című verse. 1865. 104Zsoldos Ignác és Arany János irodalmi nézeteltérésé­vel kapcsolatban részletesen lásd: MÉSZÖLY 1917/2. ezt Eötvös is belátta, valamint sajnosán meg­bánta, és fájlalta" }01 Mindeközben 1867-ben Veszprém várme­gye beválasztotta az akkor Pesten lakó Zsoldost a gróf Mikó Imre földművelés-, ipar- és keres­kedelemügyi miniszterhez küldendő bizott­ságba. A küldöttség támogatást akart szerezni, hogy az akkor robbanás szerűen fejlődő vasút­hálózat eljusson a vármegyébe is. A bizottság tagja volt - többek között - Fiáth Ferenc veszp­rémi főispán, Esterházy Pál, Waldstein János, Zichy Manó grófok és a fiatal Eötvös Károly is. Eötvös így emlékezett később vissza az első ta­lálkozásukra Zsoldossal: „... kis sovány, öreg emberke. Halvány arcz, élénk szemek... bágyadt mozdulatok s kissé hajlott termet. Tisztes fekete, de viselt ruhában... Nyakában egy hosszú be­kecs... s lábain olyan csizma, melyet ...valami­lyen régi divatú magyar csizmadia” (készített). Aztán „keveset beszélt... szerényen és csak ak­kor, ha valaki egyenes kérdéssel fordult hozzá. Egyenesen rá lehetett volna fogni, hogy egy de­rék, nyugalomba vonult falusi tanító... ”108 Eöt­vös számára elsőre csalódást is keltett a koráb­ban sokat emlegetett jogtudós megjelenése. Mikó Imre és Hollán Ernő államtitkár bár barát­ságosan fogadták a küldöttséget, de érezhető volt, hogy a vasút megépítésének nem sok az esé­lye. A megbeszélés hivatalos részének végezté­vel Zsoldos Ignác ragadta váratlanul magához a szót, s határozott felszólalása lenyűgözte és meg­győzte a minisztert. Eötvös Károly egyedül Zsol­dos fellépésének tulajdonította a miniszter támo­gatásának elnyerését, amelynek következtében 1872-ben indulhatott meg a forgalom a Székes­­fehérvár-Veszprém-Kiscell vonalon. 1869-ben Zsoldos a magyar királyi Kúria Leg­főbb ítélőszéki Osztályának tanácselnöke lett, ahol a Váltó-, Csőd-, és Bányaügyek Szakosz­tályát vezette, mely hivatalát nyugdíjaztatásáig betöltötte. 1873-tól azonban egészségi állapota meg­romlott, jobb karjával sokat bajlódott. Műtétre 105 Részletesen lásd: MÉSZÖLY 1942. 106 MÉSZÖLY 1942. 33. 107 Ua. 108 EÖTVÖS 1901. 197. 1257

Next

/
Oldalképek
Tartalom