Lapok Pápa Történetéből, 2020 (1-6. szám)
2020 / 1-2. szám - Ürmös Péter: Észak-Pannon kisgrafikai mozaik
mánia, Svédország, Szerbia, Szlovénia, Törökország, Ukrajna. Számokban kifejezve 26 ország 103 művészének, illetve 47 egyetemi hallgatójának 257 grafikája lett kvalifikálva a kiállításra. A kiállítás második részében szerepelnek azok az archív nyomatok, amelyeket a magyarországi gyűjtő kollégák ajánlottak fel abból a célból, hogy azok az elmúlt hatvan év magyar kisgrafikáját méltóképpen reprezentálják. Ezeknek alkotói többségükben sajnos már nem lehetnek közöttünk, így ezzel a kiállítással azok emléke előtt is tisztelgünk, akik hosszú évtizedekig meghatározói voltak a hazai kisgrafikai és ex libris életnek, valamint a KBK egyesületnek. A válogatás nem enciklopédikus igénnyel készült, de a tradicionális nemesgrafikai technikák legkitűnőbb magyar reprezentánsai szerepelnek benne. A következőkben a kiállítás néhány pozitív vonzatára szeretném felhívni a figyelmet. A korábbi, nem a KBK egyesület által meghirdetett, nemzetközi kisgrafikai kiállításokkal ellentétben (gondolok itt az ezredfordulós újpesti biennálékra) jelentős számú, tengerentúli pályázati lappal találkozunk, az indiai grafika pedig igazán kuriózum. Örömteli az is, hogy a környező államokból nagyszámú grafika érkezett. Összességében pozitívumként értékelhetjük azt a nemzetközi érdeklődést, ami kísérte az egyesület jubileumi ünnepét. Műfaji különlegességek is találhatók az anyagban. Ilyen a Kékesi László bélyegtervező grafikusművész születésének századik évfordulójára készített (kétszeresen jubileumi) bélyeggrafika, ahol egy KBK tagsági jegyet tipografált át édesapja emlékére a fia; amely tagsági jegyet eredetileg szintén az édesapja metszett fába. Technikai különlegességet is találunk a beküldött anyagban. Az egyik argentin lap a jelölése szerint egydúcos müanyagmetszetként készült, mégis két színnel lett nyomtatva. A magyarázata az, hogy a világos színnel nyomtatták az első metszőfázis eredményét, majd erre került ugyanannak a továbbmetszett nyomóformának a nyomata sötétebb színnel; ezt fogyasztásos metszőtechnikának nevezik. Nagyon nagy pozitívumnak tartom, hogy a törökországi egyetemek közül több művészeti fakultásnak a diákja a professzorokkal együtt küldte el a sokszorosított grafikáját erre az alkalomra. A „művész és tanítvány” együttes szereplése mindig jövőbe mutat, mert ez az újabb generáció kinevelésének a záloga. A mostani alkalomnak különösen örömteli vonzata, hogy ezek közül egy sem számítógépes grafika, hanem mindegyik tisztességgel (esetenként több dúccal és színesen) kifaragott és lenyomtatott linómetszet. Igazi diákmunkák, amelyeknek jellemzője a koruknak megfelelő látás- és ábrázolásmód, ami még nem párosul technikai biztonsággal és artisztikummal, de az őszinteségükben sok esetben felülmúlják a nagy professzionalitással készített, rutinos sablonmunkákat. Az pedig, hogy egy török diák lapján egy kortárs magyar, Kossuth-díjas klarinét és fuvolaművész, Makó Péternek, a Csík Zenekar zenészének a nevével találkozunk, azt jelzi, hogy a kulturális határok eltűnőben vannak. Az ezredfordulót követően több európai kisgrafikai pályázatnál alkalmazzák ezt a gyakorlatot, hogy a professzionális művészek munkái mellett külön szerepeltetik az ifjúsági tagozatot, ahogy lengyel és olasz katalógusokban is találkozunk ilyennel. Szerencsére itthoni példákkal is szolgálhatunk, hiszen Havasi Tamás növendékei több alkalommal is nagy sikerrel szerepeltek Bulgáriában, Réti András diákjai pedig 1205
